Begin again

Köszönöm szépen az ezer oldalmegjelenítést!! <3

Kommenteljetek és pipálgassatok ha tetszik :)

Ölel:     Jesy GlamStrim

6. Fejezet

- Niall, adsz neki ruhát? Te állsz hozzá legközelebb méretben. - javasolja Liam.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy kicsi és nőies vagyok? - háborodik fel az illető. Szemöldökeit összehúzza. Tettetett háborodottsággal nézel vissza rá.

- Nem, csak azt, hogy valószínűleg félig ír kobold vagy és sosem nősz magasabbra 170 centinél szóval... - mondja Liam. Niall bosszúsan felnevet és elindul felfelé a szobájába. Követem. Egy nagy fa szekrényhez érünk. Kinyitja a faragott ajtókat. Ez a bútor valószínűleg egy vagyonba kerülhetett. Kotorászik egy keveset a szekrényben majd ad egy pólót és egy melegítőt. Megérdeklődi hogy jó lesz-e.

- Aha. - egyszerű válaszomat hallva kimegy, én meg felöltözök. Megpróbálom nagyjából kiszedni a jókora foltot az egyetlen szoknyámból, sikertelenül. Majd a mosógép megoldja. Kicsit ugyan nagy, de sebaj. Letrappolok a lépcsőn. Rögtön megakad a szemem Eleanoron és Louis-n, mert egymáshoz illő Coca Cola-s pizsamában vannak. Nagyon édesek.

  Megdicsérem a ruhájukat. Rám mosolyognak. Mind leülünk a kanapékra és énekelgetünk, beszélgetünk a hátralévő időben.

- A Kiss You -ról mindig Harry jut eszembe, ahogy egy lánnyal flörtöl. Jelen esetben Taylorral.- Liam hangosan gondolkozik.

- Nekem a Live While We’re Young-ról Louis. Mintha csak róla szólna. Justin Bieber - Boyfriend-ről meg Niall.  - nevet Harry. Mindegyikből éneklünk egy kicsit.

- Nekem Hannáról a She’s not afraid. - vélekedik Niall. Harry kezdi el énekelni, a többiek bekapcsolódnak. Én nem ismerem, úgyhogy csöndben hallgatom: A dal egy lányról szól, aki semmitől sem fél csak egy dolog van, ami megrettenti: a szerelem. Egyszerűen elzárkózik előle. Ennyire kiismerhető lennék? Vagy Zayn elpletykálta azt, amit Chris-ről meséltem? Lehet, de a dalban tényleg magamra ismerek. Az ír srác kipengeti az utolsó hangokat. A gitárhúrok még rezegnek mikor megszólalok. Az órára nézek.

- Úristen, 10 óra van! - kiáltok fel.

-A falon csak egyet látok. - röhög Harry.

- Nagyon vicces, tudod, hogy értem. - holnap iskola. Mennem kell. Meg amúgy is, imádok aludni. Abból sosem elég.

- Megadod a számod? Összejöhetnénk majd egy kávéra vagy filmre, vagy beszélgetni.  - kérdezi El az ajtóban állva. Én is megkedveltem őt, mert nem egy liba, mint Taylor, úgyhogy megadom neki. Deszkát a kezembe, táskát a vállamra amibe már belegyűrtem a koszos szoknyámat. Megköszönöm nekik az estét Igazán jól éreztem magam.

- Jó éjt. - az ajtó előtt állok mikor Niall lép mellém. Szemei kicsit karikásak, haja pedig édesen az égnek áll. Egyszerű melegítőben van ő is. Az edzőcipőjét veszi közben kijelenti hogy hazavisz.

- Nem kell kösz. Megoldom. - makacskodok. Kitárom az ajtót. A hideg szél megcsap. Enyhe füst szag keveredik a levegőbe. Imádom ezt az illatot. Megnyugtat.

- Sötét van és még London is veszélyes ilyenkor. - válaszolja. Hát persze hogy győznek az érvei. Nem állok le vele vitatkozni mert igaza van. Szép csendben beszállok a kocsiba. Mikor a házunkhoz érünk, még egyszer megköszönök neki mindent és megígérem, hogy összefutunk valamikor.

- Tessék. - nyújtja felém a táskám. A kezem az övéhez ér. A szemembe néz. Először nem kapom el a kezem de aztán kiugrok az autóból és rácsapom az ajtót szegényre. MIntha üldözne a tatár úgy sietek a házunk felé. Túl fullasztónak találom a levegőt, az ajtóig futok. Hátranézek. Ő megmosolyogja a reakciómat, túl kedves velem. Akár kiabálhatna vagyhülyének nézhetne mégsem teszi. Ezt értékelem mivel én elég furcsának találom magam úgy általánosságba. Ezt meg kevés ember fogadja el igazán. Integetek neki. Elhajt. Az autó kerekei halkan surrognak ahogy az utca kövéhez érnek. A csöndet egy kutya ugatása zavarja meg.

  Fürdés közben még mindig azon a dalon gondolkozom. Nem tudom kiverni a fejemből sem a dallamot sem a szöveget. Egyértelműen rólam szól. Be kell vallanom, Chris óta úgy félek a szerelemtől, mint macska a víztől. Ha már itt tartok lemegyek egy pohár vízért a konyhába. Kopognak. Azt hittem Josh megint kizárta magát aztán rájövök, hogy halottam fent horkolni. Óvatosan kinézek: egy papír van a földön. Széthajtom:

Visszatértem. A városban vagyok.

Ölel
Chris Webber

A kezem remegni kezd. Olyan gyorsan dobom a kukába a fecnit mintha égetne. A szobámba futok. Nem akarom, hogy újra kezdődjön az, ami egy éve. Már túlléptem rajta erre meg visszajön? Ilyenkor kezdek kételkedni a karmában, őt kéne büntetni nem engem. Nem szolgáltam rá. Most szívesen hozzábújnék valakihez, de végül egyedül alszom el.

  Reggel kipattan a szemem, azon gondolkozom, hogy ha Chris ezt írta, ezer százalék hogy talán már ezen a héten szemben találom magam vele.  Felöltözöm a megszokott laza cuccaimba. Kilépek az ajtón, sokkal hidegebb van, mint tegnap. Összehúzom magamon a kabátom, Josh lép mellém hirtelen. Furcsán nézek rá. Ilyenkor már rég dolgoznia kéne. Ő egy pizza futár de néha besegít a konyhában is.

- Rendeltek egy dupla sajtosat az iskola elé - feleli vidáman. Egyre furcsábbak ezek a mai gyerekek.  És hát a bátyám is. Sosem vidám reggelente.

- Mi történt tegnap? - szegezem neki a kérdést.

- Találkoztam Carlyval. Jót beszélgettünk - mondja. Végre sínen vannak a dolgok. Remélem, hogy összejönnek, mert szép pár lennének, nagyon hasonlítanak egymásra.
  Emily már rajtra készen áll. Ma a hármas versenyünkben én nyerek. Az iskolában töltött nap viszonylag gyorsan eltelik. Utána még egy órát énekkari próbával töltök. Egész gyorsan összehozzuk a dalt, amiben kapok egy kis szólót. Utána deszkázni indulok. Befordulok az utca végénél, hogy menjek még pár métert, de megtorpanok. A többiek kint állnak a pálya előtt. Valakik viszont bent vannak és gyakorolnak. Nem szokott ilyesmi történni ezért furcsállom a dolgot. A pályán általában csak mi szoktunk lógni. Odamegyek hozzájuk:

- Itt meg mi van? Kik ezek? - kérdezem. Emily egy fiúra mutat: Barny. Hát persze, az „ellenfelünk”. Nem igazán félek tőle: bamba és ostoba. Nem a legjobb párosítás. Megékezik Adam, rögtön odaszól a másik csapatnak.

- Hé, mióta vagytok itt?

- 3-4 órája - válaszol egy hang. Nem látom ki az, mert mindenki előttem áll és én körülbelül 165 centi vagyok. Oldalra nézek, Carly is megérkezik. Szóltam neki hogy nézze meg az edzést.

- Oké akkor ideje elmennetek, mi jövünk. Gyertek vissza később - kiállt nekik Adam miközben levágja maga elé a deszkáját. Ezzel jelzi, hogy átvesszük a terepet. Az újak lejönnek, a pályáról mi pedig bevonulunk. Alighogy belépek, rám köszön egy mély sejtelmes hang.

- Szia Han, rég láttalak.

  Mintha mellkason vágtak volna, a levegő kifut a tüdőmből. Gondolataim zavarodottan ugrálnak ide-oda. Testem még most is emlékszik a rég elveszett dühre, kétségbeesésre amit iránta érzek. Chris Webber tényleg itt van, és úgy szól hozzám mintha semmi sem történt volna. Ez annyira jellemző. Neki én csak egy lány voltam a sok közül. A nagyon sok közül. Hogy lehettem akkora hülye hogy járni kezdtem vele? Elhitetitek, hogy nincs kedvem még ránézni, se de köszönök neki.

- Hogy vagy? - érdeklődik tovább ártatlanul.

- Mi közöd hozzá? - a hangom remeg a dühtől, közben mosolygok, magam sem tudom miért. Furcsa dolgokat hoz ki belőlem ez az ember.

- Még mindig olyan tüzes, vagy mint régen - mondja majd közelebb lép, érzem a közelségét, az illatát. Tüzes? Mi vagyok én, kemence?

- Fordulj fel! - felelem. Ma nincs türelmem hozzá. Tetőtől talpig végig mérem: Úgy néz, ki mint azon a bizonyos nyári estén mikor elment. Barna haj, tökéletes bőr, izmosabbnak tűnik, mint régen. Ami pedig különleges benne, hogy az egyik szeme kék, a másik meg barna. Ez ő. Nincs az a lány, aki ne vetné rá magát. Ezt ő ki is használja. Egy nőcsábász a rosszabbik fajtából. Pillantása a hátam mögé siklik.

- De a barátnőd még tüzesebb. - teszi hozzá. Igen, hát persze. Most a barátnőmet veszi célba, ő mindig ellenállt neki. A lány feláll és odamegy hozzá.

- Itt senki sem akar veled beszélgetni, főleg nem Hanna és én. Úgyhogy húzzál vissza Kanadába a rénszarvasaidhoz és maradj is ott.

- Egy ilyen dögös lány ne beszéljen már így - kezet nyújt neki, próbálja puhítani de Carly olyat tesz, amin még én is meglepődök: elkapja az exem kezét és hátracsavarja. Chris fájdalmasan felvisít. Ezek szerint ő is meglepődött.

- Mint már mondtam hagyj minket békén. - sziszegi a barátnőm. Enyhén ellöki magától a fiút aki megrökönyödve néz körbe. Nyilvános megszégyenítésben van része a mai napon. Carly ezután visszasétál a padhoz és leül. Köszi, tátogom neki és nézem, ahogy a másik csapatbeli fiúk elmenekülnek a pályáról. Chris a szemeit villogtatja rám majd jól láthatóan végigméri a most érkező Abbyt. Kacsint, aztán eltűnik. Így nyugodtabban kezdünk neki az edzésnek. Csak gyakorlunk, gyakorlunk, gyakorlunk. Adam azt mondja, hogy mindenki az erősségére gyúrjon: Cheryl + Michael a gyorsaságra, Emily + én az ugrásokra, Ed a különlegesebb trükkökre, Josh pedig mindenre. Ez így megy körülbelül egy órán keresztül. A végére mindenki úgy liheg mintha legalább a maratont futottuk volna le. Niallt pillantom meg, Carlyval beszélget. Közel hajolnak egymáshoz. Az arcuk majdnem összeér. Odamegyek.

- Szia, hogy-hogy itt vagy?

- Csak beugrottam megnézni, hogy haladtok, és hogy merre van a pálya. Most vissza kell mennem a főpróbára. A belépőket a táskádba raktam - gyors ölelést kapok, majd elsiet. Carly zavarodottan néz rám. Úgy érzem eljött a pillanat, amikor meg kell tudnia, hogy ki is Niall. Mindent elmondok neki.

- Tudom, hogy énekes - válaszol én meg ledöbbenek. - Hanna, én sok fajta zenét hallgatok és már rég óta tudom, ki ő. Azt viszont nem tudtam hogy megyünk a Jingle Bell Bal-ra. Sok mindent meg kell beszélnünk, például hogy milyen ruhát veszünk fel... - elkezd a ruhákról magyarázni, én meg csak bólogatok, mint aki minden egyes szavát érti. Hát persze hogy nem értettem. Engem hidegen hagynak ezek a csajos cuccok. Maradok a kényelmes ruháimnál.

- Ha megígérem, hogy edzés után elmegyünk ruhát venni, akkor békén hagysz?

- Igen. - feleli vidáman. Visszamegyek és folyatom az ugrást, amit eddig gyakoroltam. Délután öt körül mindenki úgy gondolja, hogy eleget gyakoroltunk. Abby is visszajött bár nem tudom hol volt már vagy fél órája. Mindenki elindult hazafele csak én, Carly meg Adam maradtunk. Adam még gyakorol egy kicsit, úgyhogy mi elindulunk. A pálya szélénél megállok, mert megpillantom Abbyt ahogyan...csókolózik Chris Webberrel. A szívem ugrik egyet ijedtembe. Mintha most süvített volna el mellettem egy halálos puskagolyó, úgy érzem maga. Nem tehetik!Ezt nem hiszem el. Fogom a telefonom és lefényképezem őket. Nem veszik észre, de azért elbújok egy bokor mögé. A pulzusom is visszavált a normálisra. Várok.

- Mit csinálsz ott? Nem megyünk? - kérdezi Carly. Ezt még nem mondom el neki. Senkinek sem fogom. Adam összetörne. Két hete mesélte, hogy meg fogja kérni Abby kezét. Nem tehetem vele, úgyhogy csöndben elindulunk a közeli boltba, hogy ruhát vegyünk.

    Ez csak azt hozza elő, hogy újra a gondokra gondolok, amikkel a közeljövőben szembe kell néznem: a bátyám szerelmes Carlyba, Harry odavan az „asszonykájáért” Taylorért, aki egy cseppet sem kedvel engem, rövid szoknyákra, nyaktörő magas sarkúkra és visszatérő exekre gondolok. Ja és arra hogy Chris tönkre teszi az én életemet, Adamét, Abbyét és talán Carlyét is. Csodás! Most Mit csináljak?