Stúdió

Kedves olvasók,

Mivel nem nagyon kommenteltek egy mostantól próbálom idő függvényében, azaz, hetente hozni az új részt. Ennek ellenére legyetek szívesek írjátok le a véleményeteket. Köszönöm. 

Ölel titeket: 

Jesy 

4. Fejezet

  Az este egy részére álomként tekintek. Mert lehetetlen hogy Chris Webber visszatért, úgyhogy eltemetem a fejem egy sötét zugába ezt, gondolatot.
  A szekrényembe nézek. Ezt eddig mindig megoldottam, de ma fogalmam sincs, mit vegyek fel. A kezembe akad egy szoknya, ami közel két éve nem volt rajtam. Felveszem. Még mindig jó rám, sőt a hozzávaló cipő is. Kabátot kapok magamra és elindulok. Könnyű sálamat útközben kanyarítom magamra. Ahogy kinyitom a bejárati ajtót, Carlynak ütközök. Megcsap jellegzetes Chanel parfümjének illata.

- Öhm... hello azt hittem a Reid háznál vagyok. Te ki vagy és hol van a barátnőm? - gúnyolódik velem. Ha ha, nagyon vicces. Miért kell rögtön megszólni azért mert máshogy öltöztem fel mint ahogy szoktam.

  Telefonom rezegni kezd. Egy SMS-t kapok Adamtől: S. O. S gyere a pályára, meg kell beszélnünk valamit.

- Josh siess! - beordítok, a házba aztán körülnézek az utcán. Emily sehol sincs. Dühös sötétlő felhők ütköznek a szelíd bárányfelhőkkel. Csata veszi kezdetét. Enyhe rózsaszínes és narancssárgás szín keveredik a kékkel ahol épp nem takarják vattapamacsok az eget. Vattacukorként  úsznak tova. Bús galambok hurrognak valahol a környéken mert ide is hallani egyhangú kárálásukat. A fák pedig nagyrészt már megszabadultak leveleiktől. Csak a fenyők őrzik még tűleveleiket.

- Hanna mi van veled, hogy végre rendesen felöltöztél? - kérdezi Carly. A „rendeset” kihangsúlyozza. Vállat vonok, erre nem tudom a választ. Hallom, hogy Josh jön lefelé a lépcsőn. Kiér hozzánk és félmeztelenül álldogál a ház előtt. Testén megcsillan a gyenge reggeli napsugár. Nagyon remélem hogy nem kente be magát az egyik krémemmel.

- Ja, bocs - mondja és ledobja a táskáját meg a deszkáját, hogy felvegye a pólóját meg a kabátját. Félszemmel Carlyra nézek közben meg a bátyám magán akcióját figyelem. Nem állt el a lélegzete, de nem is hagyta figyelmen kívül a bátyám kockás hasát. Elvégre Josh nem egy hegyi troll, egész normálisan néz ki. Úgy veszem észre, hogy illenének egymáshoz. Eljátszadozok a gondolattal.

- Ügyes próbálkozás! - tátogom Joshnak. Ő feltartja a hüvelykujját jelezve, hogy megértette.

  Elindulunk gyalog és bár így lassabban haladunk, élvezem a sétát. Azon morfondírozok, hogyan hozhatnám össze őket. Tudom, hogy Josh megkért, hogy ne avatkozzak bele, de egy kicsit csak segíthetek. Odaérünk a pályához, mindenki ott van már csak ránk várnak.

- Na, végre Josh. De hol van a húgod?  - kérdezi Michael. Megkocogtatom a vállát. Hozzám fordul. - Úristen! Ki vagy te és hol van Hanna?

- Csak máshogy öltöztem fel. Ennyi az egész - mondom. Ed a két ujja közé csippenti a szoknyám szélét, hogy megnézze, de a kezére csapok. Elegem van belőle, hogy azért piszkálnak, mert eltértem a szokott stílusomtól - Azt hagyd békén.

  Adam egyből bele is kezd mondván, hogy nem akarja húzni az időnket. A deszkáján ül. Eddig a földet pásztázta tekintetével, de most mindenkire ránéz, egy kicsit miközben beszél.

- Bátorkodtam benevezni magunkat egy versenyre. Azt hiszem, vagyunk már olyan szinten, hogy leküzdjük ezt az akadályt. Ez egy körzeti verseny és mivel nem sokan űzik ezt a sportot csak egy csapat ellen versenyzünk. A nevük: New. Mostantól nincs hiányzás, mert közel egy hét múlva lesz a verseny. Most kell igazán egy csapattá válnunk és persze keményen edzenünk. Vélemény?

  Az elkövetkezendő 20 másodpercben még a lény zümmögését is lehet hallani. Aggódni kezdek, hogy a többieknek nem jön be, mert nekem tetszik az ötlet. Kiváló csapat vagyunk hisz ennyi idő alatt már összeszoktunk. Ismerjük egymás hibáit,erősségét, gyenge pontját kedvenc kajáját.

- Király! Nyerjük meg! - kiabálja be Ed hirtelen erre mindenki tapsolni és ujjongani kezd.

- A Street Wolfra - ordítjuk. Ez a nevünk. Onnan jött, hogy egyszer poénkodni kezdtünk, hogy olyanok vagyunk, mint az Alkonyatban Jacob meg a falkája, úgyhogy javasoltam ezt a nevet. Még pár dolgot megbeszélünk, aztán elindulunk. A kiskorúak iskolába, Josh meg Adam pedig dolgozni. Én nem pattanok deszkára, mint a többiek: 1. mert szoknya van rajtam és nem akarom, hogy a szél felfújja, 2. mert nem lenne szép tőlem ha Carlyt itt hagynám. Neki nincs, deszkája szóval gyalog megyünk. Josh még utoljára dob egy mosolyt Carlynak aztán hátat fordít és elsuhan. Carly halkan megjegyzi hogy a bátyám furcsa módon kedves ma, miközben a haját igazgatja. Helyeselek de egy szót sem szólok neki az egész dologról. Az iskolát is épphogy csak átvészeljük.

  Szünetekben összeülünk az udvaron és mindenki izgatottan csacsog a közelgő eseményről. Úgy tűnik jó kedvünket nem szegheti semmi. Semmi az ég világon vagy mégis? Mikor elvonul mellettünk egy menőbb fiú csoport meghallják miről beszélünk és rögtön keménykedni kezdenek. Az úgymond vezető, Barny lépett előre közülük: (Amúgy csak halkan megjegyezném, hogy a nevetségesen kedves nevéhez egyáltalán nem illik a külseje: fekete haj és köröm ugyanis lakozza, zöld szem és természetesen divatos sötét ruhák.)

- Mi leszünk az ellenfél - szól a bamba hangján Barny. - Porba taposunk titeket lúzerek.

- Oké, mindenki hallotta, most már elmehetsz - jegyzi meg Cheryl. Fel sem pillantva könyvéből. Szeme folyamatosan a betűket olvassa. Rózsaszín haja a lapokat söpri és arcát takarja.

- Mi az, hogy elmehetsz? Akkor megyek, el a mikor akarok - közelebb jön. Érzem hogy a bátorság beköltözik a bőröm alá egészen a szívemig hatol. Itt ma bunyó lesz az biztos.

- Ne akard, hogy én küldjelek el - erre már én is felpattanok. Hideg szél lengeti meg a szoknyámat. remélem nem fújja fel így kellemetlen helyzetbe hozva engem. Ezért nem szeretek divatosan öltözködni. Túl macerás.

- Mi van, szöszi nem tetszik valami?

- Igen, a nagy arcod - olyan közel állunk egymáshoz hogy szinte összeér a homlokunk. Dühös fújtatását érzem a bőrőmön.

- Hanna, hagyd már, nem éri meg. Bajba is kerülhetsz érte - Carly lép mellém hogy megnyugtasson. Lehajtom a fejem, hogy visszainduljak, a többiekhez bár utálom, ha piszkálnak minket, nem teszek semmit egyenlőre. Hátat fordítok mire Barny olyat tesz amit nem kellett volna: a fenekemre csap. Ezt már nem hagyom annyiban. Megfordulok és akkorát ütök az ostoba képébe, hogy hátratántorodik. Az öklöm meg se reccsen pedig számítok rá de semmi.

- Elmondom a felügyelő tanárnak - csak ennyit bír kinyögni. Próbál fenyegetni. Mit is vártam? Csodát? Hogy lesz annyi esze hogy ezt ne tegye? Eljött a beolvasás ideje. Felé fordulok pimasz képpel, a szemöldökömet felvonva, gonosz mosollyal az ajkaimon válaszolok. A mimikám remekül kifejezi az érzéseimet.

- Komolyan ezzel fenyegetsz? Oké, akkor a többi haverodnak is mondd el, hogy ekkorát kaptál egy nálad kisebb szőke lánytól. Különben is, amit tettél zaklatásnak minősül. Én csak egy hét büntetést kapnék verekedésért, de te nem. A törvény nekem kedvez - diadalittasan nézek az ellenséges csoportra. Mindenki álla leesik. A „nagymenők” egy „ezt most megúsztad” kíséretében elmenekültek, én pedig lazán, de az öklömet fájlalva visszasétálok a barátaimhoz, akik még mindig csak bámulnak: - Most mi van? Anya ügyvéd, tudok dolgokat.

- Nagy voltál Hanna! - pacsizik le velem Ed. Imádja a verekedést. Otthon pankrációt szokott nézni. Ezt Emilytől tudom.

- Valaki végre helyre tette őket - csatlakozik Cheryl. Carly meg csak vállon vereget, ő nem híve a verekedésnek. Inkább a szavak embere. Kicsit olyan mint egy divatos, fiatal Gandhi. megmosolygom ezt a gondolatomat.A kis balhénk után, nem igazán akarnak a közelünkbe jönni a menők. Ennek örülök, meg annak is, hogy Barny szeme óráról órára lilább.

    Suli után egyből hazarohanok. Nem érdekel, hogy ki mit lát meg, deszkával megyek. Carlynak még egy szót sem szóltam Niallről, de az még a jövő zenéje hogy mondom el neki: van egy híresség barátunk. Majd holnap. Talán.

  Otthon eszek, kifestem a szemem, megfésülködök, és máris eldeszkázok a stúdióhoz. Majdnem nekiütközök az egyik biztonsági őrnek, de végül csak a lábára megyek rá. Nem mutat fájdalmat, viszont mikor Niall kijön értem dühösen méreget. Öltönyben van és nagyon jól áll neki. Szóvá is teszem.

- Micsoda fess úriember, de hol van az a kis ír srác, akit megismertem? És hogy-hogy ez van rajtad?

- Itt áll előtted. A hölgy sem szégyenkezhet. Most forgattuk az új klippünket és nem volt idő átöltözni. - mondja. Útközben így társalgunk. Bemegyünk egy nagy ajtón, végig egy hosszú folyósón majd egy másikon is. Odabent nem csak a fiúk vannak, hanem a szőke lány is, akit aznap este megdobtam egy naranccsal. A hátáról ismerem csak fel és a rúzsról ami szinte már rá van égve a szájára. A védjegyévé válhatna. Louis felpattan a nyikorgó bőrszékről és üdvözöl:

- Á, Hanna Banana. Hogy-hogy itt vagy?

- Niall hívott. Meg kíváncsi voltam rátok.

- Te ismered? - szólal meg egy nagyon rövid, barna hajú fiú. Louis egy igennel válaszol. - Hello Liam vagyok. - udvariasan bemutatkozik és barátságos mosollyal köríti szavait.

- Én meg Zayn - először nem tudom, ki beszél, aztán megpillantom a haját, ami sötétbarna, és utána a fiút.

- Sziasztok. - köszönök. Szóval van egy Harry: a mogorva, néha vicces göndör hajú. Liam: a furcsa kiejtésű kedves arcú. Zayn: a nagy hajú és Louis: a vicces. A szőke lány feláll és kezet nyújt:

- Taylor Swift. - szól és furcsán néz rám. Egyenesen a szemembe, könyörtelenül. Én meg csak bámulok rá és alig hiszem el, hogy élőben látom Taylor Swiftet. A nemzetközi hiper szuper sztárt.

- Akkor kezdjük el a próbát - indítványozza Liam. A fiúk mind bevonulnak a hang felvevő fülkébe vagy mibe, és elindul a zene. Közben viccelődnek.

  Nagyon fülbemászó. Zayn kezdi, Harry aztán Liam váltja, mind éneklik a refrént. Újra Zayn, Niall jön, akinek kifejezetten jó hangja van. Kicsit pajkos, de mégis megnyugtató. Ez az igazi ír stílus gondolom magamba, amitől elájulnak a rajongók még talán én is. Mikor Niall azt énekli, hogy: „Chinny Chinny chins”, akkor még kuncogok is. Ez a dal nagyszerű. Hazafelé megveszem a lemezüket. Elkalandozok gondolatban és mire észhez térek, megint mind énekelnek. A végét Harry egy „Let me kiss you”-val fejezi be, aztán puszit küld Taylor felé, aki enyhe szemérmességgel elkapja, és a szívére szorítja. Louis Zaynnek küld csókot ami elég viccesre sikeredik. Niall pedig nekem. Én is elkapom. Még mindig nem hiszem el hogy itt vagyok egy stúdióban a világ egyik legkeresettebb és leghíresebb fiúbandájával. Így elgondolva a valótlanság határát súrolja mégis igaz. Mámoros álmodozásomból felocsúdok. Valaki tapsolni kezd mellettem: egy gyönyörű, karcsú, magas, göndör barna hajú, és napbarnított bőrű lány áll nem messze tőlem. Látszik, rajta hogy nem szegény, mert divatos ruhái vannak, amik ráadásul jól is álnak neki. Remek alakja van. Liam neki küld csókot. Kijön és igazit is ad neki. A lány bemutatkozik:

- Szia, Danielle vagyok. - kedves hangja van. Tökéletesen illik Liam-hez.

- Szia, én Hanna. Nagyon csinos vagy. - az utóbbi mondat véletlenül csúszik ki a számon, de veszi az akadályt.Talán már többször történt vele ilyesmi hogy csak úgy megdobják egy bókkal. Nem véletlen, hiszen tényleg gyönyörű.

- Te is de... mi történt a térdeddel? - szörnyülködve nézi az apró sebeket és karcolásokat. Azzal magyarázom hogy deszkás vagyok és gyakran elesek.

-Á, értem. Én táncos vagyok. Örülök, hogy megismertelek - mondja mosolyogva. Elmondja hogy csak a barátjához jött pár pillanatra. Megbeszélnek pár dolgot búcsúcsókot ad Liamnek aztán int és kimegy. 

  Visszafordulok a többiekhez. Harry és Taylor eltűntek. Egy szempillantás alatt történt. Sehol sem látom őket. A levegőben még érezni lehet a jelenlétüket de a szemem már nem látja őket.

- Hol van Harry? Mivel vendégeink vannak, illene ráadást adnunk - mosolyog rám Zayn. Észreveszem, hogy hihetetlenül barna a szeme. Barnább, mint az enyém.

- Megkeresem őket - ajánlkozom. A vécében, a bejáratnál is keresem őket. Végigmegyek a folyósókon és minden útba eső helyiségbe bekukkantok. Sehol sincsenek. Végül egy eldugott kis folyóson találom őket. Bizalmasan beszélgetnek.

- De hát ő csak egy csalfa, éretlen 17 éves fruska. Mit eszik rajta Niall? - suttogja Taylor.

- Ne ítélkezz. Nem ismered. Különben is majd magától elrendeződik a dolog. Ne ártsd bele magad. Amúgy meg csak barátok, Niall már elővigyázatosabb a női nemmel Demi Lovato óta. Nem azt mondom, hogy becsapta, mert ez nem igaz csak mégsem volt vele teljesen őszinte - vélekedik Harry.

- Oké. Szeretlek édesem - dorombolja Taylor aztán csókolózás hangját hallom.

    Pillanatokon belül elönt a düh. Fogadni mernék hogy az arcom pipacsvörös. Legszívesebben odamennék és mindkettőjüket felpofoznám. Kicsit erőszakos hangulatomban vagyok ma. Hisz nem is ismernek, akkor meg miért mondanak ilyeneket rólam? Visszafogom magam és tízig számolok. A stúdióba ragyogó mosollyal érkezem meg.Vissza fogja kapni az a szemtelen liba. És még a zenéjét is hallgattam, sőt jónak gondoltam. A Belong with me volt a kedvencem. Mit is képzeltem? Másodpercek kérdése hogy a szerelmes pár is megérkezzen és Taylor rögtön azzal kezdi:

- Lenne pár javaslatom... - velem szembe ül, éppen Louisnak és Niallnek prédikál a magas hangokról. A rekeszizmokat is megemlíti.

- Hé, Taylor van egy jó tanácsom számodra - mondom neki. Kicsit boldogan, kicsit önelégülten mosolyog, rám mintha azt mondaná: ugyan milyen tanácsot adhatsz nekem? Tehát nem fogom vissza magam. Elegem van belőle. Már most. Úgyhogy szinte hozzá vágom a szavakat.

- Fogd be!

  Na, erre már lehervad a mosolya. Szeme szikrákat szór s arcán megrándul néhány izom. Látom, hogy Louis az üvegfal mögött, és Taylor mögött, a 2 két felfordított hüvelykujját mutatja nekem és kuncog egy kicsit úgy látszik, ő sem kedveli annyira, mire a szőke lány a piros rúzzsal megfordul, hüvelykujjait már a háta mögé rejtette.

- Jobb is hogy elraktad, mert eltörtem volna. - mindenki elképedve néz a törékeny, vékony lányra kiből ez a mondat kijött.

- Tay, kedvesem, nyugi... - próbálja nyugtatni Harry, mire a lány fogja magát és a táskáját, amivel mellesleg felborít egy csésze teát és kiviharzik. Göndör haj utána megy. A fiúk nekikeseredetten néznek a becsukódó ajtóra. Két nagyon feszült perc következik. Harry kicsapja az ajtót.

- Ezt most miért csináltad? Mit ártott neked, - kérdezi a szemöldökét felvonva.

- Inkább az a kérdés hogy ő mit ártott nekem és hogy mit fog ártani. - mondom nekitámadva.

- Ezek szerint hallottad, amit beszéltünk. Tudnod kell, hogy elég feszült mostanában, nagyon sokan gyűlölködő leveleket küldenek neki, mert velem jár. Meg kell értened.

- Figyelj Harry, bocsánatot kérek, még ha egyelőre nem is szimpatikus, akkor próbálok kedves lenni vele, oké? - persze ha ő is kedves lesz velem, teszem hozzá magamban. A fiúk nem nézek rám úgy, mint egy dühöngő őrültre. Sokkal inkább Taylorról gondolják ugyanezt, ahogy Lou és Zayn beszélgetéséből kiveszem. Tény hogy engem is felkészületlenül ért a kirohanása. A fejemben újra és újra lejátszom a történteket. Niall aggodalmasan néz rám. Rögtön próba után megkérdezi.

- Mi volt ez az egész?

    Nagy levegőt veszek és kimondom.

- Mikor Harryt meg Taylort kerestem megtaláltam őket és nagyon bántó dolgokat mondott rólam méghozzá a hátam mögött.

- Ugyan már. Én nem is foglalkozom vele. Ilyenkor mindig elképzelem, hogy fejen találja egy kosárlabda, vagy a mi esetünkben narancs.  - nagyot nevetek. Igaza van. Kifele menet még nem is gondoltam, hogy nem ez az egyetlen dolog, amit Taylorral kapcsolatban meg kell emésztenem. Barátilag átöleli a vállamat és úgy lépünk ki a friss levegőre. Ledöbbenek, mert majdhogynem száz meg száz rajongó ugrál és sikítozik körülöttünk. Nagy részük felszisszen a látványtól az, hogy Niall átölel. Megijedek, hogy mit fognak csinálni. Már most összehúzott szemmel méregetnek.