Little directioners and banana turmix

5. fejezet 

  Rengetegen vannak. Vagy táblával a kezükben, vagy One Direction-ös felsőben, de egy közös van bennük: ahogy kilépnek, a fiúk az ajtón iszonyú hangosan ordítani kezdenek. Niallal mi érünk ki utoljára és ekkor pár lánynak fent akadt a szeme dühében. Érthető hisz több millióan vágynak arra, hogy az idejét a fiúkkal töltse.

- Hanna ismerd meg a rajongóinkat!  - mutat végig Niall a lányseregen. Harry, Liam, Louis és Zayn mosolyogva veti bele magát a tömegbe. Autogramot osztogatnak, fényképhez pózolnak és beszélgetnek velük. Minden szavukat isszák. Ha a sikoltásukkal rombolni lehetne akkor a város már csak por és hamu lenne. Elképesztő erővel tudnak hangoskodni. Ez még engem is meglep. Niall elém lép ahol három lány a nevét ordítozza. Egy idő után a beszélgetés rám terelődik.

- Ki az a lány? - kérdezik tőle.

- Egy barát - válaszolom nekik. Rám néznek. És hát nincsenek elragadtatva attól, hogy kifelé menet Niall megölelt. Azért meghívnak egy fényképre, gondolom azért, hogy ők lehessenek az elsők, akik lefényképezik a „Csak Barátot”.  Odaállok, próbálok mosolyogni. Vaku villan. A szemem előtt mindenhol fénypontok táncolnak, mire kitisztul a látásom egy 12 év körüli kislány áll előttem. Mondanom, se kell, hogy majdnem neki mentem.

- Szia, te vagy Niall barátnője?

- Nem én csak egy barátja - válaszolom meglepődve.Miért nem szakadnak már végre le a témáról?

- Van twittered? Mert szívesen követnélek - kérdezi. Kicsit magamra emlékeztet: alacsony szőke zöld szemű. Fogalmam sincs, miért akar követni, de aranyosnak találtam, úgyhogy azt mondom.

Megmondom neki hogy nincs de ha hazaérek csinálok és követni fogom. Erre aztán nagyon felvidul, pedig nem is vagyok híres. Még celeb sem.Egyszer csak azt veszem észre, hogy megölel. Nem igazán szeretem a gyerekeket de ő aranyos ezért hagyom. Fotózkodunk, aztán Harry megböki a vállamat.

- Eljössz hozzánk vacsorázni? - öt fiú egy lány? Az arányok nem stimmelnek. Furcsa képet vághatok, mert így szól: - Eleanor is ott lesz. Csak egy laza beszélgetős este lesz.

- Taylor is jön?

- Ő nem lesz ott. - arca elkomorul. Hoppá! Ez a seb még túl friss hogy feltépjem. Bűnbánó arccal nézek vissza hisz az én kezem is benne van ebben a konfliktusban.

- Ne nézz már így! Bocsánatot kérek tőle mindenért. Még a narancsért is. Ha legközelebb találkozok vele.

- Az te voltál?

- Őőő...nem. - úgy figyel, hogy attól a nézéstől még egy gyilkos is bevallaná a titkait - Bocsi azért is. Igyekezni fogok. Ahogy te is a barátom lettél, ő is a...barátnőm lesz. - az utolsó két szót nehezemre esik kimondani.

- Rendben - mosolyog vagy legalább is próbálkozik vele.

  Beszállunk a kocsiba. A ház előtt, ami a miénknél is négyszer nagyobb, már ott áll Eleanor. Divatos ruhákban, mint mindig. Üdvözlésképpen megölel. Louisnak könnyű csókot ad. Bemegyünk a hatalmas nappaliba ahol mindenki levágja magát valahova. Én a kanapéra. 

A baloldalamon El, a jobbon Niall terpeszkedik.

- Burritót csinálok. Mindenki szereti? - kérdezi Harry. A csapat helyesel. - Valaki segítene? - Niall a kezét lóbálja - Niall te inkább ne, megennéd az összes hozzávalót - nevetünk. Tény, hogy ő sokat eszik. Végül Zayn és én jelentkezünk. Harry kiosztja a feladatunkat: Ő megcsinálja, amit kell, mi pedig összerakjuk a burritókat. Amíg nincs, dolgunk beszélgetek Zaynel. Egyszer csak azt kérdezi van-e barátom. Rávágom hogy nincs.

- Hogy-hogy? - mereszti a szemét. Megszagol. Alaposan végig mér úgy mint pár órája a directionerek. - Nem vagy ronda, nem vagy büdös akkor miért nincs? - nevetek.

- Elmondom, de csak ha nem feltétlenül mondod tovább másnak - komolyan beszélek. Bólogat. - Szóval körülbelül egy éve volt egy barátom: Chris Webber. Nyáron kezdtünk el járni és egy hónapig minden jól ment aztán meg tudtam, hogy már a második héttől kezdve megcsalt méghozzá 2 lánnyal is. - Zayn felszisszen. Folytatom. - Nagyon sok olyan dologra vett rá amit normális esetben nem csinálnék meg. Míg vele voltam az emberek mondhatni utáltak.Nem tudom miért, talán mert tényleg belé voltam esve, de megbocsátottam neki. 1 hét múlva ő szakított velem Pedig szerettem. Tulajdonképpen csak játszott velem én meg komolyan vettem. Nem kellett volna. Ezek után Kanadába költözött és itt hagyott a gondjaimmal együtt. Talán jobb így - rideg hanglejtéssel fejezem be. Nyelek egyet mert az emlék hatására összeszorul a torkom. Aztán azt mondom - Remélem, nem untatlak, nem szoktam az érzéseimről beszélni - igaz, ami igaz. Távol állnak tőlem az efféle dolgok. Nem vagyok csevegő típus.

- Ő nem érdemelt meg téged. Szemét alak - mondja Zayn komolyan. Elmosolyodok. Ő is. Nagyon kedves velem, ezt nem is gondolnám róla. Megérdeklődőm tőle hogy van-e barátnője.

- Igen Perrie a neve. Ő is énekes. - mondja lazán. Mintha csak a könyvekről beszélgetnénk.

- Perrie Edwards? A Little Mixből? - meglepődök. Bólogat. - Imádom a zenéjüket! És Perrie szerintem nagyon szép.

- Szerintem is. - helyesel. A mosolyában látom, hogy tényleg így van, az a lány szerencsés hogy Zaynel járhat. Illenek egymáshoz. - Lesz egy fellépésünk most szombaton a Jingle Bell Ball-on? A Little Mix is fellép. Szerintem eljöhetsz Dannel és Eleanorral. Megszervezem.

- Tényleg megennéd?

- Aha, haverok vagyunk - el se hiszem, hogy alig egy napja ismer mégis ilyen kedves velem. Megkérdezem, hogy Carlynak is szerezne-e egy jegyet.

- Köszönöm. Akkor majd szólj. Niallnek megvan a számom. - hálás vagyok neki.

- Akkor kezdjük. - csap az asztalra a göndör hajú, aki eddig sütött-főzött. Ő mondja, hogy milyen sorrendbe rakjuk a burritóba a hozzávalókat. A huszadiknál azt kérdezem.

- Minek ennyi?

  A válasz egyzserű: a fele Niallt illeti és amúgy is heten vagyunk ami nem kis létszám. Ja, tényleg, a fiúk sokat esznek.

  Harry és Zayn összenevetnek, és egy sztorit mesélnek amiben Niall és Louis majdnem összeverekedtek egy csokin, amit végül Harry evett meg.

- Emlékszem, Niall azt mondta, hogy ha nem adod vissza, akkor mind a négy mellbimbódat megcsavarja. Te meg bezárkóztál a vécébe. - nevet Zayn.

- Ja, mikor a Mcdonalds-hoz értünk, csak akkor jöttem elő. - szól Harry. Értetlen képemet látva hozzáteszi: - Ez a turné buszon volt.

    Ezek után fogjuk a 3 tálca kaját és a nappaliba lépünk vele. A jó hangulat rögtön megcsap. El Louis mellett ül és átkarolja, Liam mellettük ül és az asztalon dobolva adja a ritmust Niallnek, aki gitározik. Leülök mellé, Harry pedig a baloldalamra. Most kezdtek bele egy dalba. Emlékeztet valamire, valakikre aki egy nyári románcba gabalyodtak. Ami hangulatos, érzelmes és megható: Summer Love.

Zayn:

Can't believe your packin your bags

Tryin so hard not to cry

Had the best time and now its the worst time

But we have to say goodbye

Harry:

Don't promise that you're gonna write

Don't promise that you'll call

Just promise that you won't forget we had it all

Niall:

Cause you were mine for the Summer

Now we know its nearly over

Feels like snow in September

But I always will remember

You were my Summer love

You always will be my Summer love

Louis:

Wish that we could be alone now

If we could find some place to hide

Make the last time just like the first time

Push a button and rewind

Liam:

Don't say the word that's on your lips

Don't look at me that way

Just promise you'll remember

When the sky is grey

Niall:

Cause you were mine for the Summer

Now we know its nearly over

Feels like snow in September

But I always will remember

You were my Summer love

You always will be my Summer love

Zayn:

So please don't make this any harder

We can't take this any farther

And I know there's nothin that I wanna change, change

All:

Cause you were mine for the Summer

Now we know its nearly over

Feels like snow in September

But I always will remember

You were my Summer love

You always will be my Summer love

You always will be my Summer love

You will always be my Summer love

  Igen pont ilyen Chrissel járni: Egy nyári szerelem volt. Mint a hó szeptemberben úgy éreztem magam mellette. Nem volt helyén való mégis jónak hittem. Majd egész nyáron az övé voltam, valószínűleg sosem fogom elfelejteni azt a kevés jót és azt a sok rosszat. Igen, visszagondolva ostoba dolog volt. Hihetetlenül eltalálták a dalt. Kitartják az utolsó hangot...vége. Sosem csinálok ilyet, de érzem, hogy könny csorog az arcomon. Utálom ha gyenge vagyok vagy annak tűnök. Sebezhetőnek érzem magam.

  Az utolsó gitárhang is elhal. Eddig mindenki a földet nézte. Egy szőke fej felém fordul:

- Mi a baj? Ennyire rossz volt? Vagy megható?

- Ez a dal tökéletesen igaz. - letörlöm a könnyeimet. Igen, az eddigi életem csak ebből állt: elesek, leporolom magam és tovább megyek az utamon. Rossz emlékekre hivatkozok.

- Hanna, ami most történni fog, minden lány álma: kapsz egy One Direction nagy ölelést! - mondja Niall a fiúknak. Mind körém gyűlnek, még El is és egyszerre megölelnek. Ha valaki benézne most az ablakon, csak egy nagy halom embert látna. Egy napja találkoztam velük, mégis úgy viselkednek, mintha ezer éve ismernének. Úgy érzem ebben a pillanatban megszületett a második családom.

- Köszönöm szépen. Ez rendes volt tőletek. Na, jó most már elég az érzelgősségből. Jöhet a kaja! - a hangom felvidul, és a gondjaimat elfújja a szél.

- Ez a beszéd! - vágja rá Lou és Niall egyszerre. Ugye mondanom se kell, hogy egy kivételével az összes burritó elfogyott. Közbe beszélgetünk, viccelődünk és sok mindent megtudok erről az öt fiúról és az életükről. Ami csak első látásra tűnik könnyűnek. Természetesen sztárnak lenni sem fenékig tejfel.

Eleanor megkér hogy látogassuk meg a mosdót és egy ötlettel is jelentkezik. - Utána csinálhatnánk egy banán turmixot.

  Beleegyezem és mivel három pohár vizet megittam vele tartok. Elvégezzük a dolgunkat. A konyhában megcsináljuk a turmixot. Visszafele tartunk. Koromsötét fogad. Valahogy az asztal felé botorkálunk, ami a két szemben lévő kanapé közt van. Úgy emlékszem azon van egy lámpa. Én az asztalnál állok, Eleanor a kanapé végénél. Azt hiszem. A padló megnyikordul. És nem ő volt. És nem is én. A gyomromba félelem kúszik.

  Ekkor felkapcsolódik a lámpa és Niall jelenik meg előttem. Úgy megijedek, hogy még sikoltok is. Elbotlok a saját lábamban, hátratántorodok, és az asztalra esek az egyetlen megmaradt burritóra. Teljesen kilapítom. A turmixom rám borul. A hideg lé végig csorog a nyakamon a mellkasomon és a lábamra is jut belőle. Még egy féllábú galamb is ügyesebb nálam. Eleanorral is ugyanez történt csak ő a kanapéra és egyben Louisra esett. Mind az öt fiú röhögni kezd.

- Már csak egy fénykép hiányzik. - mondja bosszús hangon El.

- Akkor pózoljatok drágám! - vigyorog Lou és egy fényképezőgépet tart a kezében.  Mi lányok, nevetni kezdünk a bénaságunkon.

- Oké ez mind rendben van meg vicces is volt, de így menjek haza? - teszem fel a költői kérdést.

- Azt hiszem ezt nem gondoltuk át srácok. - bukik ki a mondat Harryből.