Skateboard Competition and other things

12. Fejezet

- A mai napon 4+1 versenyszám lesz: 2db gyorsasági, akadálypálya, ugratások és különleges trükkök. - szünet. A tenyerem nyirkos lesz, a szívem meg úgy ver, mint egy riadt kismadáré. - Kérem, hogy a start vonalhoz mindkettő csapatból sorakozzon fel egy-egy ember! - Michael és egy apró szőke fiú állnak fel. -  A sípszóra indulhattok. - beszámolnak: -1,2,3! - sípszóra Michael kilő, mint egy puskagolyó. Nagy előnyre tesz szert, de valahogy az utolsó pillanatban megelőzi a kis szőke. Michaelnek leesik az álla, döbbenettől ittasan visszatámolyog hozzánk. Josh vállon veregeti. Hát, a vesztés nem tesz jót az egójának!

- Győzd le Őket bébi! - néz rá Cherylre a barátja. A lány elszántan indul neki. Az ellenfél: Barny. Ez nyert ügy, azt vesszük észre, hogy Cheryl rózsaszín villámként száguld be a célba.

- Ez az! - kiált fel.

- Még nincs vége. - mondja valaki a másik csapatból. - Mindent bele Amy!

A lány magabiztosan az akadálypályához lépked. Josh mellé. Mielőtt indításképp megfújnák a sípot, a bátyám a felhasználja a csáberejét és rákacsint a lányra, erre ő kiesik a szerepéből. Mire észbe kap Josh már a rámpa felé tart. Az előny sem tart örökké ugyanis Amy simán beéri őt, sőt a végére begyorsít és mosolyogva fejezi be a pályát.

- Szép volt kislány! - tiszteleg Josh a riválisnak. Legalább jól viseli a vereséget. Carly rohan hozzám:

- Lemaradtam valamiről? - liheg.

- Nem állunk valami jól: 1-2 az ő javukra. - hátra sandítok a barátnőmre, megpillantom az összeverődött tömeget. Egy szőke srác nyomakodik felénk.

- Szia Niall, Louis - köszönünk kórusban Carlyval.

- Állás? - kérdezi Niall.

- 1-2 az ő javukra. - válaszolok, erre elhúzza a száját.

- Nincs jobba deszkák kerekeinek csikorgásánál délután, paparazzik nélkül... - szippant be egy jó adag levegőt Louis.

- Hanna te jössz! - ordít bele Adam a fülembe. Azt hiszem kicsit ideges. A fához rohanok, ahol a deszkám van. A starthoz állok, amint meghallom a sípszót eszméletlenül hajtani kezdek, hogy legyen elég lendületem. Ugrok egy kickflipet. A földre érve azonban darabokra esik a deszkám, a lábam elbicsaklik és beütöm a fejem a hideg, kemény aszfaltba. A madarak továbbra is dalolnak, az emberek beszélgetnek, a szél meg fúj, de az idő mintha lelassulna. Megpillantom azt a mosolyt: kárörvendő. A szemei kék és barna. Pont, mint azon a júniusi napon: egy deszka „tök véletlenül” széttörik.

  Az idő újra felgyorsul: Josh odaugrik hozzám, az emberek felszisszennek, a barátaim szemében félelem csillan és Carly a szája elé kapja a kezét. Louis ugyan elkáromkodja magát, de segít felállni.

- Minden rendben? - kérdezi a bemondó srác és a csapatom.

- Aha. - fejemet tapogatom, úgy érzem mintha minimum kiszakadt volna az agyam a helyéről.

- Most mi lesz? - Adam hangja ideges.

- Küldjétek Emilyt. - szólok. Ő végigméri a lányt, végül bólint, és lassan kifújja a levegőt.

  A rivális csapatbeli fiú épp most fejezi be a körét. 8 pontot kap. Emily szó szerint levágja a deszkáját a földre és berobban a pályára. Elképesztően szépen ugrat. A pontja pedig 9.

- Erről van szó hugi! - pacsizik le vele a bátyja. - Egyenlítettünk!

- Bűvész, tiéd a pálya. Verd szét őket! - önt lelket a soron következőbe Michael.

  Ed a maga furcsa járásával a starthoz sétál, aztán elindul. Lendületet vesz, az egyik pillanatban még a levegőben repül, a másikban meg már a földhöz simulva trükközik, pörög-forog.

- Eszméletlen a srác komolyan mondom! - állapítja meg a bemondó. A zsűri nyitott szájjal bámulja, a végén természetesen 10 pontot kap. A tömeg tapsol, ujjong. Ed meghajol.

 

  A másik csapatból Chris veszi át a terepet. Magabiztosan csinálja, amit csinál, jó meg minden, de be kell látni: Ed zseniálisabb. Csak 9 pontot kap.

- Mi?! - ez a reakciója. Mikor meglátjuk az eredményt egymás nyakába borulva ugrándozunk fel-alá, mint akik nem normálisak. Az emberek füttyögnek, Carly sikít, mint akire legalábbis egy hangyaboly mászott volna, Niall és Louis pedig kulturáltan örül, már ha az annak számít, hogy mutogatnak Chris csapatának és azt kiabálják:

- Szívás.

  Mikor nagyjából kiörüljük magunkat, felszaladunk a kis „színpadnak” nem igazán nevezhető építményre és Adam átveszi a díjunkat. Az égnek emeli. Arcáról önfeledt öröm sugárzik, ami hamar eltűnik. A tömegbe nézek: Abby áll ott. Adam majdnem elejti a kupát, még szerencse hogy Michael megfogja. Lefényképeznek, bennünket aztán az emberek elhagyják a pályát, összepakolnak, míg csak mi maradunk: a győztes Street Wolf.

- Igen egy dupla sajtos, sonkás óriás pizzát szeretnék. - Carly éppen az ünnepi vacsoránkat rendeli. Nálunk gyűlünk össze. Michael és Cheryl lelépett mondván hogy kettesben ünnepelnek, Louis, mert Eleanorral találkozik, a McAdan testvérek is, Adam pedig félúton gondolta meg magát és ment haza. Marad: Niall, Carly, Josh, Amanda és én. Töviről hegyire elmeséljük a nővéremnek a történteket, aki hol nevet, hol pedig lélegzet visszafojtva figyel.

- Amúgy mi történt a deszkáddal? - kérdezi Carly. Gondolkozok: miért is hazudnék, hogy megvédjem? Nem jut eszembe 1 érv se szóval igazat mondok.

- Szerintem Chris volt. - szavaimat csend követi. Niall kezéből még a pizza is kiesik aztán az 5 másodperces szabályra hivatkozva felveszi és tovább eszi.

- Pont úgy bánt el veled, mint Gerrettel. esküszöm, egyszer kinyírom! - Josh felpattan.

- Nyugi öcsi. Majd a Karma elintézi. - rántja vissza Amanda. A bátyám nagy nehezen, de megőrzi a hideg vérét és tovább fogyasztja a vacsoráját. Mikor minden elfogy és mindent megbeszéltünk már kikísérem Niallt.

- El is felejtettem, hogy vannak a fiúk? - kérdezem az ajtóban állva.

- Jól. Liam egy haverjánál van Andynél, Zaynel bennt voltunk bent Perrie-nél, Harry meg a nőjével van mellesleg ő nem tartott velünk.

- Taylor jól elcsavarhatta a fejét, ha a barátairól is megfeledkezik. Na, mindegy. Akkor, szia. - köszönök.

- Hát akkor, szia. - hátat fordít és elsétál. Becsukom az ajtót. A lépcső aljánál megállok:

- Megyek lefeküdni. - kiáltok a testvéreimnek.

- Jó, de vigyél jeget a lábadra, nem árt a borogatás. - válaszol Amanda. Anyám helyett is anyám. Eszembe jutnak a régi szép idők mikor 7 éves voltam és anya elment otthonról, együtt néztünk meséket. Egy adag jéggel felballagok a szobámba. Lefekszek. A fejemben még egy ideig örvénylenek, a gondolatok aztán szép lassan leülepednek és elalszok.

Reggel ínycsiklandozó illatokra ébredek. Pizsamában álmos fejjel lebotladozok a konyhába. Amandát látom, meg aki palacsintát és rántottát süt.

- Mmmm. - csámcsog Josh az adagján. Leülök mellé és enni kezdek. A palacsintámra bőven teszek a csoki szirupból, sőt még epret is.

- Ez mennyei. - dicsérem meg a nővérem főztjét.

- Kösz, ha az ember egyetemre jár és a szobatársai nem tudnak főzni, hamar megtanulja, hogyan kell. - mondja szőke haját a válla mögé dobva.

  Miután megreggelizek, mosakszok, fésülködök és felöltözök: fekete pulcsihoz, farmerhez a fehér Converseme-t és sötétkék sapkát veszek fel. Reflexből a deszkámhoz kapok, de rájövök, hogy a lábam miatt most hanyagolnom kell egy ideig. Mielőtt az ajtóhoz érnék, Amanda elkap a kapucnimnál fogva:

- Majd beszélnünk kéne valamiről.

- Ugye nem vagyok bajban?

- Nem. - idegesen mosolyog.

- Huhh! - megkönnyebbülök.

Az iskola felé menet megállót az Emersen háznál.

- Veled meg mi van? Hol a jármű? - Carly így hívja a deszkámat.

- Még eléggé fáj. - a lábamra mutatok.

- Ahha.

Együtt megyünk tovább. Útközben összefutunk Eddel és Emilyvel. Megölelem őket.

- Ezt mért kapjuk? - kérdik.

- Ti mentettétek meg a csapatot. Ha nem lettetek volna, ott nem nyerünk. - mondom az igazat.

- Nagy újságom van! - meséli Em. - Ednek van csaja.

- Mi? Ez.hűha. - csodálkozok.

- De ugye nem meséltél neki viccet? Hol találkoztatok? Mikor történt? Mióta tart? - Carly és én felváltva bombázzuk kérdésekkel az illetőt.

- Ha abba hagyjátok, elmondom.

- Cipzár a szánkon. - vágjuk rá. Ez a hír megér pár perc csendet.

- Hát még nem meséltem neki egy viccet sem. - most esik le neki, hogy kritizáljuk a humorát. Összevonja, a szemöldöké aztán folytatja. - Szóval úgy találkoztunk, hogy a Starbucks felé mentem és ő a deszkájával szerencsétlenkedett azt mondta elromlott erre én megjavítottam. Másnap ugyanerre mentem. Esett az eső nem vettem észre hogy felém jön és belelöktem egy pocsolyába. Bocsánatkérésképpen meghívtam egy teára. Beszélgettünk meg minden. aztán csak megtörtént. Már egy hete tart. Te talán ismered Hanna, ott dolgozik ahol te. A neve Cynthia Rose. - mondja.

- Igen. - Ő egy nagyon jó fej lány, vele szoktuk kibeszélni Marine-t és néha átveszi a műszakomat is. Hosszú vörös haja van, körülbelül olyan magas, mint én és eléggé baba arca van. Úgy öltözködik, mint Em, csajosan, de kényelmesen.

- Jó választás! - vállon veregetem.

- Remélem, sokáig együtt lesztek! - mondja neki Carly. Mindannyian mosolyogva indulunk tovább.

  Az iskola szörnyen unalmasan telik. Az egyetlen jó az, hogy Barny meg a sleppje messze lekerülnek minket. Énekórán az utolsó mondatot kapom csak el:

- Ne feledjétek ma és holnap délig lehet jelentkezni az iskolai gálára fellépőnek. - figyelmeztet a tanárnő. Elgondolkodok: ez egy jó ötlet miért is ne, de egyedül semmiképpen nem megyek. Az ajtó felé tartó Cherylt visszarántom:

- van kedved jelentkezni?

- Mivel, Deszkázással? Nem hiszem, hogy engedélyezik. - „lelkesedik” ő. A szememet forgatom.

- Nem, énekléssel. Na? Tudom, hogy szoktál énekelni mikor zenét hallgatsz, és azt hiszed, senki sem figyel, én szoktam. - somolygok.

- Hát, nem is tudom. - morfondírozik. - Elvégre mi bajom lehet belőle. - megadja magát és vállat von.

- Akkor ma délután eldöntjük, mit éneklünk, holnap még gyakorlunk, aztán élesben megy. Öt körül találkozzunk a pályán! - mondom neki. Legyintve kimegy. Ő a „nem törődöm” királynő. Jelentkezek a tanárnál, aki végtelen lelkesedéssel fogadja a hírt, meg azt is, hogy rá tudtam venni a mindig passzív Cherylt egy kis közösségi munkára.

  Suli után a kórházba sietek ahol pont a bejárat előtt elkapom Perrie-t és a lányokat.

- Sziasztok. Bocsi hogy nem jöttem tegnap, de versenyem volt. Most viszont ha van kedved illetve kedvetek megihatnánk egy kávét vagy ilyesmi. Ja, tessék, a gyorsabb gyógyulás érdekében. - átadok neki egy nagydoboz fagyit, amit ős gyorsan a táskájába süllyeszt.

- Beülhetünk valahová. Úgysem ismerjük egymást. - mosolyog rám. Leigh-Anne vezetésével a Starbucks felé vesszük az irányt. Ott Perrie elmondja, hogy fájt ugyan a mandulaműtétje de Zayn erőt adott neki. Mindezt úgy meséli, hogy rögtön röhögő görcsöt kapunk. Jesy meghozza az italainkat. Nagyon jó beszélgetünk, mert vicces tehetséges, aranyos lányok mind. Csak kíváncsiságból felteszem nekik a kérdést:

- Melyik a kedvenc fiú bandátok?

- Természetesen a One Direction. - vágja rá egyből Perrie. - Légy óvatos mit mondasz Jessica Nelson.

- Őőő.. Leigh-Anne neked?

- Ki az a Leigh-Anne? Őőő mondjuk a Union J. - válaszol és az asztal alá bújik. - úgy látszik Perrie szedi az áldozatait.

- Nekem a One Direction. - mondja Jade. Mind nevetni kezdünk. Ránézek az órámra.

- Sajnos mennem kell. Most lesz az iskola heti gála, amin fellépek.

- Jól van. Lehet, hogy benézünk majd. - bólogat Jesy.

- Sziasztok. - elköszönök, még sorba állok egy kis sütiért aztán szép lassan elcammogok a pályára.

- Hoztam egy kis sütit a győzteseknek. - kiáltom nekik. Körém sereglenek és fél perc alatt elpusztítják.

- Van valami ötletetek, hogy mit énekeljünk a gálán? 2 szám kellene. - kérdezi Cheryl teli szájjal.

- Felléptek? Ti? - Ed döbbenten néz ránk, nevetni kezd. A rózsaszín hajú lány mellette átvált Radioaktívra. Mivel ő a jobbon én meg a bal oldalán ülök, mindketten a vállába tudunk bokszolni. - Aúúú!

- Szerintem legyen Rita Ora- R. I. P.-je. - mondja Josh.

- Meg Demi Lovato Fix a Heart-ja. - kontrázik Em.

- Végre értelmes hozzászólások! - felsóhajtok. - Itt van a gitárod? - fordulok Josh felé.

- Ez olyan mintha egy teknőstől azt kérdeznéd, hogy meg van-e a páncélja. - felel. Én meg értetlenül meredek rá. - Igen. - egyszerűsíti le a választ, hogy megértsük.

- Akkor kezdjük! - csapom a tenyerem. Fél óra elteltével kirobban az első vita: hogy én éneklejek magasabban, Cheryl meg tagolja jobban az ő részét.

- Jól van, nagy levegő és elölről! - nyugtat le minket Adam. Úgy teszünk, ahogy mondja. A nap végére egész jó mennek a dalok.

- Király vagy asszony! - dicséri meg a barátnőjét Michael. Szerintem vicces mikor így hívja őt. Elköszönök tőlük.

- Josh, jössz?

- Khmm, még teszek egy kitérőt. Majd találkozunk. - idegesen beszél. Elviharzik. Vállat vonva hazasétálok. Az ajtón egy cetli vár:

Kíváncsi vagy melyik napot választom?

                                                              Chris xoxo

  Ezt nem hiszem el. Nem elég hogy elvesztettük a fogadást, de még az orrom alá is dörgöli plusz megmaradt az a rossz szokása, hogy üzenget nekem. Idegesen letépem a papírt és belépek az ajtón. A szemetet kidobom a kukába.

  Mikor végre lefekszek aludni nem, jön álom a szememre. A gondokra gondolok, amiket meg kellene oldanom a közel jövőben: beszélni Adammel, kideríteni Josh furcsa viselkedésének okát, kigyakorolni a dalt a gálára, a Taylor ügy végére járni és nem szívrohamot kapni mikor Chris kiválasztja azt a bizonyos napot.