How good or bad, happy or sad

15. fejezet

*Taylor szemszöge*

- Igen. - hazudok, mint a vízfolyás. Nem akarom ezt többet csinálni. Fáj, hogy nem mondhatok neki igazat, hogy a háta mögött szervezkedek, színészkedek a kapcsolatát tönkretéve egy jó fej sráccal. Mindezt egyetlen apró múltbéli hibámért. - Most visszamegyek a mosdóba ellenőrizni a sminkem. Menj vissza nyugodtan az ebédlőbe.

- Oké. - feláll és itt hagy. Körülnézek. Senki sehol. Mély levegőt veszek, aztán lassan kifújom.

- Halló.

- Helló, én vagyok az, Taylor.

- Tudom. - hangja mély, nyugodt, mint mindig. Kicsit habozok ugyan, de kibuknak belőlem a szavak.

- Meddig kell még ezt csinálnom? - próbálok, halkan beszélni nehogy meghallják.

- Ameddig Hannát el nem választjuk a kis barátjától. Ő tönkre tette az én életemet és ezt most visszaadom neki. Ennyire egyszerű. Azt hittem szőke létedre okosabb vagy. - sóhajtotta a telefonba.

- Ne sértegess. Csak azt szeretném, ha gyorsan lezavarnánk a piszkos ügyedet. Veled ellentétben én megkedveltem őt. Hanna senkinek sem ártana, úgyhogy valamit nagyon elcseszhettél vele kapcsolatban. - mosolygok. Légzése szaggatottá válik a vonal másik végén. Elevenjére tapinthattam.

- Neked ehhez semmi közöd. Csak csináld, amit megbeszéltünk különben... - lecsapja. A vonal megszakad. Felsóhajtok, az emlékek megállíthatatlanul a fejembe tolulna:

*Visszaemlékezés*

2011. szeptember 24.

Chrissel az élet... egyszerűnek tűnik

  Engem bámul. Beleborzongok a nézésébe. A szemeit vizslatom. Úristen: az egyik kék a másik barna, nem mindennapi az egyszer biztos.

- Chelsea azt üzeni, hogy a sminkes késni fog fél órát, a stylist pedig már úton van. - közli velem az ügynököm mondandóját egy rendező feliratú pólóban álldogáló lány. Bólintással nyugtázom. Bemegyek, az öltözőmbe lenyugodni még mielőtt elolvadok attól a tekintettől. Átöltözök. A piros egybe szoknya, amit a vállamra igazítok cipzáras és épphogy térdig érő.

- Ne ügyetlenkedj, segítek! - a fülembe suttogja és felhúzza a cipzárt. Kiráz a hideg, ahogy ujjainak sima bőre a hátamhoz ér.

- Ki vagy? - nem fordulok hátra, tökéletesen látom a tükörből is. A divatos barna frizuráját, tökéletes bőrét, fehér fogsorát, rejtélyes és elképesztő mosolyát, és ami a legfontosabb: a szemeit.

- Chris. Chris Webber. - félretol néhány alapozót és szemceruzát majd felül velem szembe a sminkasztalra. Bőrdzseki, póló és szűk fekete farmer van, rajta ami kiemeli fenekének domborulatát. Jól néz ki, raktározom el magamban a tényt.

- Stílusos bemutatkozás. - elismerően bólintok. - de még mindig nem tudom ki vagy.

- Andrew Jay Webber fia. - lazán válaszol, mintha azt közölné, hogy az ég, kék. Tátva marad a szám. Az egyik legnagyobb rendezvényszervező cég fejének a fia, aki ráadásul kő gazdag.

- És pontosan mit akarsz?

- Semmi különöset csak benéztem hozzád. Apám azt mondta szórakoztassalak, amíg várnod kell. - már most megkedveltem az apját. Ilyet még nem láttam: istenien néz ki, van pénze, nem bunkó és nem rámenős plusz laza. Nagyon laza. Miért nem találkoztam vele előbb?

  Már vagy fél éve nincs barátom az utóbbi pedig csúnyán átvert. Talán végre ő lesz az igazi. Egy óra elteltével még mindig beszélgetünk a földön törökülésben ülve.

- Azt hittem abban a szent pillanatban leesik Lindsay Lohan melle. - nevetek visszaemlékezve a bulira ahol láttam a kicsapongó életet élő színésznőt.

- Elrontotta magát a sok műtéttel. Már nem szép, mint régen. - ért velem egyet a fiú. Lassan közeledik felém az arca.

- Helló Tay, bocs a késésért. - a sminkes toppan be. Mi meg szétrebbenünk.

1 hónappal később

- Láttad? - kiveszi a kezemből az újságot. Barna haján megcsillan a reggeli narancsszínű napfény. Ő felemás szemeivel a cikket futja át én meg izmos felsőtestét tanulmányozom, amit most nem fed semmi.

Cikk: Taylor Swift becserkészte áldozatát

A country énekesnő mostanában inkább párkapcsolatairól híres, mint dalairól. Járt többek között Taylor Lautnerrel és Connor Kennedyvel is. Legújabb kiszemeltje a Webber&White az egyik legnagyobb rendezvényszervező cég fejének a fia: Chris Alan Webber, aki Calvin Klein és Armani modellként is dolgozott. Többször látták őket együtt az utcán, a parkokban és szórakozóhelyeken is. A rajongók elmondása szerint bár külsejük szempontjából eléggé különböznek, jól megvannak és boldognak látszanak. Mindig kéz a kézben sétálnak.

  Az ugyan nem tudható hogy kapcsolatuk jó irányban halad-e de igazán szép párt alkotnak. Kíváncsian várjuk a fejleményeket és hogy Taylor meg tudja-e tartani újdonsült barátját.

- Hát ez nem semmi. - ledobja a hírlapot. Kiissza a maradék kávéját, beleharap a pirítósomba. A nappaliba szalad ahol a ruháit hagyta. Fehér póló és fekete bőrdzsekit vesz fel.

 - Na, én zúzok a Gucci fotózásra. Este jövök. - Blackberry márkájú telefonját a farzsebébe csúsztatja a kulcsai mellé. Elsiet. Megköszörülöm a torkom mire ajtó csapódást hallok.

- Bocs bébi. - ráérősen hozzám sétál, és hosszan megcsókol. Keze felfelé siklik a combomon majd a pulcsim alá.

- Elég már! - kuncogva a kezére csapok. - Elkésel. - kacsint egy utolsót és útnak indul. Igen, van, hogy Chris elfelejti, hogy szeret, emiatt én megőrülök, de szerinte ez vicces, ennek ellenére együtt vagyunk, mert mindketten úgy gondoljuk így a legjobb.

*Taylor szemszöge*

  Elzárom a csapot, amiből az emlékáradat folyik. Ezek még jobbak, de a többi, amiben Chris is szerepel, nem igazán ad boldogságra okot. Még egyszer ellenőrzöm a sminkemet és a lelkemet. Az előbbi rendben van, az utóbbi viszont szétesni látszik.

  Eszembe jut a 2011-es év vége és a 2012-es eleje. Eszméletlenül nehéz volt. Fellépések turnék, a Red feléneklése, a sztáros bulik és díjátadók, amiken részt kellett vennem.

  Istenem, hányszor csináltam ezt akkoriban: az arcom vidámságot tükröz, a magán életem pedig romokban hever. Úgy látszik, vissza kell térnem életemnek azon szakaszába. Tehát szipogok egyet-kettőt majd mosolyt erőltetve az arcomra az ebédlőbe lépek.

* Hanna szemszöge*

  Csillogó szemmel nézek az éppen megérkező Taylorra, vagyis azt hiszem, csillog a szemem, de ezt csak az tudná megmondani, aki éppen az enyémbe, néz. Az új kezdet reményében boldogan dőlök hátra.

- Pszt, min gondolkozol? - suttogja Niall a hangzavarban.

- A szemeken.

- És az enyém szép? - kérdezi bebandzsítva. Kék íriszében szép arany foltok vannak.

- Csodálatos, legalább annyira amint Heidinek a kancsal oposszumnak. - nevetek. Erre kapok egy felháborodott „Naaa” -t.

- Én végeztem. Tele vagyok. - Liam és Danielle a hasát fogja. Mármint a sajátjukat nem egymásét. Harry és Tay bólogatva hátradől.

- Belém még fér egy kis kaja. - mondja vidám hangon Niall.

- Jaj, fogd már be! Nem akarok ételről hallani. - Louis belemarkol a pudingba és egy jól irányzott dobással eltalálja a szöszit.

- Hogy me-ré-sze-led! - szótagolja az ír srác. Feláll, megfog, egy savanyú uborkát és a haverjához vágja, akiről lepattan, a savanyúság egyenesen végigsiklik Zayn gondosan beállított haján majd Perrie gyönyörű fehér ruháján landol. Síri csend.

- Úristen Pezz. Jól vagy? - Zayn kedvese kezét fogja és drámai remegő hangon beszél hozzá.

- Ó Zayn. - Perrie hosszan elnyújtja az Ó -t. Köhög egy keveset. - Nem hiszem, hogy túlélem. csak azt kérem... csak azt ké... - feje előrebukik. Vége. Ja, nem. Ismét felemeli, folytatja: - Csak azt kérem, hogy állj bosszút értem. - „véglegesen” a vállára hanyatlik a feje.

- Neee! - sikolt Zayn. Térdre esik, és csendben műzokogást imitál.

- Hölgyeim és Uraim, önök most egy csodálatosan kidolgozott Zerrie drámának lehettek szem és fültanúi - kommentál Louis. Elfojtott nevetést hallok,

- Teee! - a fiú, akinek a hajába egy kis uborka ragadt az egész tésztás tálat Lou fejére borítja. A manósapkás párom felé fordul és megdobja egy krémes sütivel. Mellkason találja el nagy csokis-mogyorós foltot hagyva a felsőjén.

- Oké, akkor itt az ideje... - kezdi Liam de hangját elnyomja Niall üvöltése, ami akár egy viking háború csatakiáltásnak is elmenne:

- Kajacsata! - azzal elkezdődik a dobálózás. Hol egy ananász darab, hol egy csirke szárny esetleg egy fagyi kehely repül a levegőben. Engem kapásból mindhárom eltalál. Valami szőrpamacsszerű lény ugrándozik el a fejem mellett egy fagyi gombóccal a fején. Úgy ugrál, mint szöcske a forró nyári napsütésben, le akarja rázni magáról az ételeket amik folyamatosan, záporoznak. Nincs időm ezen gondolkozni, mert a bokámnál fogva valaki húzni kezd egyenesen az asztal alá. Rúgok egy nagyot, a cipőm sarka eltalálja, a célpontot ugyanis felvisít.

- Aúúú! Ezt most mér’ kellett?

- Megijesztettél. - mentegetőzöm. Niall pudingos arcára meredek, viccesen néz ki. Az orra hegyétől a jobb szemöldökéig tejszínhab fedi.

- Nem is.

- De is. Te nem láttál még horror filmet, amiben ezt csinálják?

- De.

- És mi volt a címe?

- Én kicsi pónim. - pimasz mosolyt villant.

- Hahaha, nagyon humoros. - kedvesen, már amennyire ezt lehet, a vállába bokszolok.

- Köszönöm. - feleli büszkén. Az asztal alatti félhomályban nehezen tudom kivenni az arckifejezését. Furcsán, lágyan néz rám.

- Amúgy te miért hasalsz itt az asztal alatt? - kérdezem megtörve a csendet.

- Nem tudo.. - válaszolná, de nem tudja befejezni, mert két erős kéz megragadja a bokáját és kifelé húzzák az asztal alól. Megfogom a kezét és vele együtt engem is kirángatnak.

- Itt a bűnös. - harsogja Harry. Tetőtől-talpig mindenféle étel megtalálható rajta. Észreveszem, hogy időközben valahogy lekerült róla az inge. Így félmeztelenül elég merész látványt nyújt. A rajongóikat biztos ájulás környékezné ha ezt látnák. Elfojtok egy mosolyt.

- Na, jó, most már elég! - kiáltja Eleanor, egy turmix gépet tart a kezében. Töltve. Gondolom azt dobálta a gépbe, ami éppen a keze ügyébe akadt. Egyértelműen véget kell vetni ennek az egésznek, és aki ezt most megteszi az El lesz. Indítja, a gépet mire az mindenfelé szétfröcsköli fahéjas-banános- tejes-paradicsomos tartalmát.

- Ez hatásos volt. - elismerően tapsolok a beálló csöndben.

- Az én nőm egy harcos amazon. - Louis elképedve néz barátnőjére. - Le akarom nyalni izmos testéről a borsófőzeléket. - szájtátva nézegeti tovább. Ezt a megjegyzést hangos röhögéssel díjazzuk. Eleanor szép aranyszínű blézerét és fekete ruháján mindenféle folt éktelenkedik.

- Ezt kérlek, akkor tedd, meg mikor kettesben vagytok. - kéri röhögő görccsel küszködve Taylor. - Tehát mi a tanulság illetve a jó oldala mindennek?

- Legyen itthon turmix gép? - érdeklődik Liam.

- Ha nem válik, be az éneklés megpróbálkozhattok a színészkedéssel. - utalok a tökéletes Zerrie drámára és a többiek közreműködésére.

- Ne engedd, a házi kedvencedet oda ahol kajacsata folyik? - Danielle az ugató kis vakarcsra mutat.

- Zayn! - Pezz felkapja az állatot és a barátja felé fordul. - Miért paradicsomszószos a kutya?!

- Nem tudom szívem. - az illető fülét-farkát behúzza. Ezek szerint neki kellett volna figyelnie a szőrpamacsra. Hiszti roham kezdődik, csapó egy. Ajaj.

- Fúj, de büdös! - kiált fel Perrie idegbajosan, amit megértek, mert rettentő szaga van a paradicsomszószos kutyaszőrnek. Kissé eltolja magától a kedvencét, de aztán megenyhülnek arcvonásai és orrát befogva beszélget vele. - Milyen aranyos! Na, ki anyuci büdi kutyuskája? Te vagy Hatchi! - Hatchi megnyalja „anyuci” orrát, aki továbbra is gügyörészik neki, de ő, a kutya, egy cseppet sem bánja. Mi viszont félig megrökönyödve félig nevetve nézzük őket. Érdekes látvány.

- Na, ki apuci hibbant barátnője? Te vagy Perrie! - Zayn megnyalja a lány arcát. A társaság egy emberként kezd el újra nevetni. Aztán mikor már a könnyünk is kicsordult és a nevetésből vihogás lett, ami úgy nyilvánult, meg hogy mind a földön fetrengünk furcsa hangokat kiadva, mint a retardált fókák, akkor lassan neki láttunk a rendrakásnak és had ne mondjam igencsak nehézkesen ment: Zayn például kétszer is elaludt egy seprűre támaszkodva. A fiúk azzal szórakoztak, hogy meglökték mire ő feldőlt majd elterült a földön. Perrie a kutyát tisztogatta, míg mi rendbe szedtük az ebédlőt. Ezután mindenki elment fürödni, átöltözni. A szerencsésebbek, mint, Perrie és El, hoztak magukkal ruhát így pizsamát vettek fel. A szerencsétlenebbek, mint Dan, Taylor és én a fiúktól kunyeráltunk ruhát.

- Elég viccesen nézek ki. - mondom a tükörképemnek. Harry amerikai zászlós fehér pólója és Niall melegítője van rajtam. Eme megállapítás után ásítozva ballagok lefele a lépcsőn. Hirtelen megbotlok, valamiben a lábaim alá nézve elmotyogok egy „Bocsi Hatchi nem direkt volt nem mondd el anyucinak, mert szükségem van a végtagjaimra és nem akarom, hogy kitépje őket” -et.

- Valaki lenne olyan kedves és hazavinne? Légyszi! - kérem a körülöttem lévő vezetni tudó embereket.

- Majd én! - áll fel komótosan Niall.

  Míg készülődik, végignézek az embereken: Tay Harry ölében ülve csukott szemmel szuszog, a fiú nyugodt mosollyal simogatja barátnője haját. Idilli látványt nyújtanak. Harry végre boldog, aminek hihetetlenül örülök. Hajrá Team Haylor! Liam és Danielle egymás kezét fogva a kanapén ülve aranyosan nézik a tévét. Louis és Eleanor egy plüss E. T. -t és egy plüss zsiráfot ölelgetve alszanak a másik kanapén. Végül Zerrie a földön fekszik közöttük Hatchi pihen. A fiúk kicsit lestrapáltnak, de boldognak tűnnek. A lányok lemosták a sminket, levettél a csini ruhát, összefogták a hajukat, de így is szépek és ők is boldogan pihennek párjuk mellett. Ezt nagyon szívmelengető nézni.

  Ezt a pillanatot mindenképpen be akarom vésni az emlékezetembe: azt, ahogy a ruha a bőrömhöz simul, a szoba melegét, a narancs- fahéj-krémsajt illatot és legfőképpen a boldog arcokat. Ezt azért teszem, hogy később visszaidézhessem, és újra átjárhasson ez az érzés: vannak barátaim, akik szeretnek.

  Bármennyire is csodás itt indulnom kell haza, mert Amanda és Josh már biztosan halálra aggódják magukat. Elvégre már hajnali 3 felé jár az idő. A srácok elmormognak egy fáradt „Csá Hanna, jó éjt!”-et és már megyünk is a kocsihoz.

  A járműben ülve el-el bóbiskolok de Niall elég ébernek tűnik a vezetéshez így nyugodtan rábízom magam.

- Rájöttem valamire. 1. Ha hozzátok megyek és csinosan vagyok felötözve tuti, hogy tönkre megy a ruhám, 2. Lassan több időt töltök a kocsidban, mint otthon. - megállapításom helyesnek tűnik, mert a mellettem ülő szemöldök felhúzva bólogat. Visszazuhanok az álomtalan álmomba.

- Végállomás kiszállás! - rázza meg a vállam a sofőr. Nagyon remélem, hogy a nagy alvásban nem nyálaztam le az ülést vagy a ruhájukat.

- Köszönök mindent. Hihetetlen este volt. - megölelem és egy csípőprotézises öreg néni lassúságával kiszállok a kocsiból. Mosolygunk egy utolsót egymásra majd Niall ásítozva elhajt.

  Bemasírozok a házba. Úgy látszik Joshnál az aggódás úgy nyilvánul, meg hogy a tévé előtt egy tál pattogatott kukoricával együtt az igazak álmát alussza. Leteszem a laptopomat a konyhapultra és mennék is fel, de észreveszek valamit. Egy papírt. Hannának és Joshnak, ez áll rajta. Gyöngybetűkkel.

  Nagyon fáradt vagyok, de a kíváncsiságom nem hagy nyugodni. Kissé remegő kézzel nyitom ki a borítékot. Az első sort olvasva hullámozni kezd a szemem előtt a papír. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Aztán még jó pár másik követi.