Szent a béke?

14. Fejezet

Mindannyian a ripityára tört reflektorra meredünk.

  - Köszönjük, hogy eljöttek megnézni tanulóink színvonalas műsorát. Vigyázzanak a hazafelé vezető úton, viszlát! - rebegi el a mondatot Mrs. Gavarotti, arca kétszer olyan sápadt lett, mint eddig és mosolya néha-néha megrándult. Az utolsó kép, amit a függönyök összezárulása előtt a közönség lát: mi hárman a földön fekve a „merénylő” reflektorra meredünk, a tanárnő halálra vált arccal néz minket, azaz egy nagy össznépi bámulás veszi kezdetét a következő percben. A függönyök surrogását hallom a hirtelen beállt csendben, végül minket eltakarva összeérnek.

- Itt meg mi a fene történik? - kérdezi az egyik rendező. Felnéz. - Hol van Jimmy?

- Itt. - válaszol az illető.

- Hol voltál? - rivall rá a felettese.

- Vécén. Már nagyon kellett főnök. - mondja Jimmy.

- Ezt levonom a fizetésedből. Ja, és ezt most szépen feltakarítod! - mutat a főnök a maradványokra, majd a halántékát masszírozva elballag.

- Gyerekek, nem sérültetek meg ugye? - kérdezi a tanárnő Cheryl homlokát tapogatva.

- Nem, még élünk. - válaszol dühösen a rózsaszín hajú.

- Jól van. Menjenek, heverjék ki a sokkot, én is azt teszem. - kezével az arcát legyezgetve elsétál. Döbbenten az öltöző felé igyekszünk. Hihetetlen hogy majdnem ránk zuhant az az 5 kilós izé. Mélyen elgondolkodva lépek be az öltözőbe.

- Meglepetééés! - kiált Niall, Harry Liam és Eleanor. Az arcomat látva azt kérdezik:

- Mi a baj?

- Kint, fellépés közbe, majdnem a fejünkre esett egy reflektor. - motyogom. Most akár kórházban is lehetnék, ha a bátyám nem elég gyors, ez a gondolat eléggé elkábít.

- Óóó! - csak ezt bírják kinyögni.

- Rád férne egy kis vásárlás terápia édesem. - Eleanor vigasztalni próbál a vállamat simogatva.

- Most komolyan? - általában csak kaját veszek.

- Aha, rákerülhetne egy kiadós vásárlás Eleanor Jane Calderrel a bakancslistádra. - játékosan meglök a könyökével. Bakancslista? Nekem nincs olyan, de sürgősen ráállok a dologra.

- Rendben. - megadom magam.

- Legyen, mondjuk hétfő délután 3 óra.

- Oké, jöhet Carly is?

- Ja. - válaszol. Aztán kezdek feleszmélni.

- Úristen, időt szakítottatok rám és eljöttetek megnézni! - kiáltok, majd a nyakukba ugrok. - Niall neked nem Írországban kéne lenned?

- Voltam is. - villant egy komoly mosolyt. - Most már induljunk emberek, éhes vagyok! - kifelé tereli a kisebbfajta tömeget. Egy valakit azonban visszarántok, a többiek már az ajtón kívül vannak.

- Köszönöm Harry. Kedves volt tőled. - mondom.

- Semmiség. Te meg segítettél ajándékot választani. - menet közben begombolom a kabátom. Kinyitom az ajtót és egy Téli Csodaország tárul szemeim elé. A hó már vagy félméteres. Josh kocsija felé veszem az irányt, de már elegen ülnek benne: Cheryl, Michael, Amanda és elöl Carly.

- Majd mi hazaviszünk, pont elférsz a csomagtartóban! - nevet Niall a kocsijából kihajolva.   

 Bemászok mellé előre, Harry meg hátra a többiekhez. - Azt hiszem ő már - a göndör hajú felé biccent - említette, hogy holnap lesz egy vacsora. Van kedved eljönni? - érdeklődik, szeme közbe az utat vizslatja.

- Igen, van. - ásítom. Kezdek rájönni, hogy mennyire elfáradtam a mai nap folyamán. Minden tagom sajog, de főleg a könyököm, amit akkor ütöttem be mikor Josh a földre rántott. Hirtelen mintha megvilágosodnék: eszembe jut az a tény Michael ma a gálát fotózta büntetésül, amiért a folyósón deszkázott. Lehet, hogy van olyan képe, ami a reflektor lezuhanása pillanatában készült.

- Itt is vagyunk. - az autó lassan megáll. - És vettünk neked egy tortát. - folytatja Louis.

- Milyen ízű? - a kezem tele van a cuccommal úgyhogy Niall fordul hátra érte.

- Szerintem csoki. - mondja a mellettem ülő szőkeség. Odafordulok hozzá, hogy elvegyem tőle az ajándékom. Egyszer csak kitör belőlem a nevetés: vagy, a miatt, mert fáradt vagyok és így tudom levezetni a felgyülemlett feszültséget vagy, mert Niall orra tejszínhabos lett. Óvatosan lenyalom róla a tejszínhabot.

 

- Határozottan csokis. Köszönöm szépen és Jó éjt fiúk, El. - kiszállok a tortámmal és a cuccaimmal egyensúlyozva indulok a bejárati ajtó felé. Egy hangot hallok a hátam mögül:

- Este 8. Ne késs!

  A szobámba érve ledobom a táskám, a kabátom, lefürdök. A tortát leviszem a konyhába. Mocorgást hallok meg Josh horkolását, de ez mellékes. A konyhaajtóban állva megakad a szemem Amandán és Adamen. Csókolóznak. Ezt nem hiszem el.

- Úristen. - a hangom halk, alig hallható és gyenge. A kezemben tartott süti nagyot csattan a földön. - Mi a franc van itt? - ez annyira ironikus Adamnek sírt a szája a barátnője viselkedése miatt miközben tulajdonképpen megcsalják egymást. Nem tudom, mennyi meglepetést tudok ma még elviselni. Hátrálok. Ha felmennék, szép csendben a szobámba minden megoldódna, de már nem tehetem.

- Meg tudom magyarázni. - a nővérem a kezét nyújtja, amit eszemben sincs elfogadni. - Ne menj el.

- Hallgatom. - az arcom meg-megrándul, és a sírás környékez pedig nem szoktam. A hideg padló miatt kiráz a hideg, libabőr fut végig a karomon.

- Hiányoznak a kapcsolatok, az én szívem sincs ám kőből. Folyton az iskolában vagyok, tanulok, bulizni már vagy 3 éve nem mentem el. Ő meg idejött téged keresett, beszélgetni kezdtünk és csak úgy megtörtént. - befejezi.

- Aha, megtörtént. - érzéseim vegyesek a hangom meg jéghidegen cseng. Dühösen megragadom a dzsekijét és a nappaliba rágatom. Becsukom a ajtót.

- Úgy éreztem vissza kell adnom. Meg különben is Abby azzal az undorító kis...Aúúú! - a vállába bokszolok. - Te vagy az idősebb mégis nekem van több eszem? Kérlek, Adam ne legyél már óvodás. 1. a nővérem neked tiltott terület, 2. Te teljesen megőrültél? Ezzel csak még jobban ellököd magadtól. - a férfiak egyszerűek mint egy facsipesz mégsem veszik észre a legnyilvánvalóbb dolgokat sem.

- De...

- Nincs, de. Szereted? - szegezem neki a kérdést ő meg elgondolkodik.

- Igen de...

- Akkor nincs, de. Holnap felhívod, találkozol vele és elmondod neki, hogy szereted, de ha még egyszer félre lép, akkor a kis szőke fogja személyesen pofon vágni. Szeretitek, egymást akkor meg miért kell ezt a hülyeséget csinálni? Érted? - az arcán először semmilyen érzelmet nem tudok felfedezni. -  Meg kell bocsátanod neki. Ja, és be kell avatnod a ma történtekbe. - ez nem teszik neki annyira, de apró, alig látható mosolyra húzza a száját. Megölel.

- Fogalmam sincs mit kezdtem volna nélküled. Meg mentettél. - elnézést kér, Amandától majd kirohan a házból. Megmentő? ÉN? Tulajdonképpen csak berángattam a nappaliba és idegbajosan ráordítottam az igazságot, de ha ő ezt tanácsként könyveli el, nekem úgy is jó. A szél süvöltését hallgatom a beálló csöndben.

- Sajnálom.

- Nem haragszom. - sóhajtok hosszan. A szemben lévő ablaküvegben megpillantom a tükörképemet: a karikás szemeimet, a nyúzott arcomat. A szemem alatt lévő karikák barnábbak, mint maga a szemem. Hajam egy szénaboglyává áll össze. Egyszerű fekete Joey Ramone-os pólóban és piros nadrágban vagyok. A nővérem bezzeg még ilyen kései órán is csodaszép. - Csak egy kicsit. Jó éjt.

  Meglátom az ágyam, ekkor az izmaim felmondják a szolgálatot. Betakarózok majd a kezembe veszek egy füzetet és felírom: Hanna Reid bakancslistája. Minden eszembe jutó ostoba dolgot, régi vágyat leírok.

   Emlékeket készíteni az életemről. 
  Kezdeni valamit Taylor Swifttel
 Lekoptatni Christ
 Eljutni New Yorkba és Los Angelesbe
 Demi Lovato, Birdy és Paramore koncertre menni  
 Eljutni egyszer egy divatbemutatóra a hecc kedvéért 
 Dalt írni 
  Elénekelni közönség előtt a dalomat 
  Véglegesen kibékíteni Adamet és a barátnőjét 
 Nem félni a szerelemtől 
  Újságban szerepelni
  Megtölteni egy fényképalbumot az életemmel

Egyelőre ennyi jut eszembe. Hanyatt dőlök. Felhúzom a térdeimet és egy párnát ölelve alszom el.

***

   Délben kelek akkor is, csak azért mert Amanda békítő reggelit hoz. Mikor végzek, megtörlöm a számat szalvétával.

- Tényleg sajnálom, nem tudom miért tettem. Tudod mit, üss meg! Megérdemlem, csak ne az arcomat. - behunyja kifestett szemeit. Egyszerű melegítő és póló van, rajta de így is csinos. Törökülésben ül az ágyam végén. Szőke haja kócos lófarokba van fogva. Megkönyörülök, rajta úgyhogy ütés helyett csak a földre lököm amolyan „jó testvér vagyok nem bántalak” arccal.

  Ezután elmosogatunk és filmeket nézünk: Várandósok- Az a bizonyos 9 hónap, Hajrá lányok, Egy nap és 10 dolog, amit utálok benned. Amanda kedvencei. Az Egy nap közben ő elalszik. Óvatosan felmegyek, a szobámba nehogy felkeltsem. Piros egybe ruhát veszek fel, mert az karácsonyias szín. Hozzáillő cipőt, kabátot, sálat és a tükörbe bámulok: pont úgy nézek ki, mint azon a november 31.-i estén mikor megismertem Niallt csak az óta rengeteg dolog változott. Felkapom a laptopom és kimegyek a szobából.

 Josht a lábánál fogva kirángatom az ágyból. Kicsit ugyan dörmög, de rájön, hogy ő is ezt csinálta velem. Komótosan felkap egy pólót, nadrágot, cipőt és kabátot aztán indulunk is a 1D rezidenciához. Szépen megköszönöm a fuvart és bekopogok. Liam nyit ajtót egy rénszarvas aganccsal a fején.

- Hello! - üdvözöl és egy manó sapkát nyom a fejembe.

- Csodás, ez feltétlenül szükséges? - kérdezem a fejfedőmet igazgatva.

- Igen, minden párnak más megkülönböztető jelzése van. - bevezet, udvariasan lesegíti rólam a kabátot és felakasztja. Úgy vezet körbe az ebédlőben, mint professzor a múzeumban, mutogat közben: - Harry & Taylor: karácsonyi mintás pulcsi, Dan & én rénszarvas agancs, Louis & Eleanor: piros Rudolf orr, Perrie & Zayn: mikulássapka végül te és Niall manósapka.

- Értem, tök logikus. - leülök a manósapkás társam mellé. Már hozzák is az ételt. Tipikus karácsonyi az összes. Végig hülyéskedjük a vacsorát. A desszertnél Zayn annyira nevet, hogy kiköpi a vizet, nekem pedig az orromon jön ki. Mindannyian dőlünk a nevetéstől. Még Taylor is. Úgy tűnik félretette az ellenszenvét velem kapcsolatban. Ennek örülök.

- Elnézést, most kimennék a mosdóba. - feláll. Nagyon csinos ma este: enyhe barack színű réd fölé érő szoknya van rajta hozzáillő pántos magas sarkúval. Haját lazán összefogta.

- Khmm, én is. - felkapom a táskám és kifelé araszolok az ebédlőből. Elkapja a kezem:

- Ne bántsd! - suttogja aggódva. Miért feltételezik rólam, hogy állandóan piszkálni akarom? Először is ő kezdte másodszor tudom, hogy én felvettem a sértéseit, de sosem akartam az ellensége lenni. Biztos kedves csak kicsit hisztis, én így gondolom.

- Eszemben sincs Harry. - visszasuttogok neki. A társaság feszülten figyel. Kezdem kényelmetlenül érezni magam. Amilyen gyorsan csak lehet, kislisszolok az ebédlőből.

  Zöld, fehér, piros, arany és fehér díszek suhannak el a szemem előtt: rénszarvasok, manók, télapók, és sok műhó.

Előveszem a laptopot.

- Taylor! Várj, kérlek, hadd mutassak valamit. - felé fordítom a gépet. Bizonytalanul leül mellém. - Tudom, hogy elég hülyén viselkedtem az elmúlt hetekben. Kibírhatatlan tudok lenni, ha úgy jönnek ki a dolgok. Én csak... - nyelek egyet, Nem tudom folytatni.

- Tudom. - befejezi helyettem. Azt érezheti, amit én. A szemébe nézve a tükörképemen kívül mást is látok: félelmet, aggódást és szeretetet. Igazából nem utálom, őt csak olyan aura lengi körül, amiben érzek valami kétségeset, titokzatosat, amit nem tud róla talán senki. Elindítom a videót, amit a kórusos srácokkal és Joshsal csináltunk.

- Úristen, ez csodálatos. Nagyon tehetségesek vagytok. - szája elé kapja a kezét. Szeme könnybe lábad, sűrűn pislog, nehogy elkenje a sminkjét. - Én nem is tudom, mit mondjak... Köszönöm. - kezemre teszi a kezét.

- Szent a béke? - kérdezem csendesen.