Future

18. Fejezet

  Síri csend honol az autóban. Csak a motor halk zúgását hallani. Josh vezet, Carly az anyósülést foglalja el és idegesen gyűrögeti ruhája szélét. Én a hátsó ülésen ülök. Jobbra-balra nézek, hátha valamelyikük megszólal. Idegőrlő ez a csend.

- Őőő... engem egyáltalán nem zavar, hogy együtt mentek a bálra, sőt örülök neki. Szóval, ha ezért büntettek némasággal, akkor abbahagyhatjátok. - mondom nekik. Minden szó, amit kimondok hatalmas zajt csap pedig nem is beszélek hangosan. Közben az eső folyamatosan kopog az ablaküvegen. Carly félig megnyugodva félig idegesen néz a bátyámra. Sokat mondó pillantást vetnek, egymásra majd felsóhajtanak. Ezzel az a gond, hogy ez nem egy „teljesen megkönnyebbültem sóhaj” volt. Tartogatnak még valamit, titkolóznak, de előttem felesleges. Nem tudom mire vélni a dolgot, úgyhogy belemegyek a kis játékukba és mire rám néznek, csodás mosoly virít az arcomon.

- Most igazán megkönnyebbültem. - mondja Carly. A francokat könnyebbültél meg - válaszolnám, de nem teszem. tovább mosolygok. A bátyám hátrafordulva az arcomat vizslatja.

- Vigyázz Josh! - kiáltom, mire ő hirtelenjében előre fordul, megragadja, majd elrántja a kormányt. Kis híján elütöttünk valakit.

- Pimasz ittas huligánok! Aki részeg ne vezessen! - ordítja a sértett. Talán a feszültség miatt, talán, a miatt, mert a hang egy rózsaszín overallba öltözött, bojtos sapkás nénitől származik, aki a kínai kopasz kutyáját sétáltatja, felnevetünk.

***

  Úgy szaladgálok Mrs. Gavarotti nyomában akár egy pincsi kutya. Fogom a jegyzettömbjét, jegyzetelek, felolvasom, a programot mikor azt kéri, ha elfogy az üdítő vagy a süti, pótlom és úgy nagyjából mindent elvégzek helyette. Mindezt egy 5 perces késésért! Felháborodottságomat leplezem, mert ha nem tenném újabb büntetést kapnék és még több időt kéne a társaságában töltenem.

- Rendben, most engedélyezek egy kis pihenőt. Pontban tíz órakor legyen a színpad mögött, hogy üdvözölhessük és bemutathassuk támogatóinkat. Addigra én megszámolom a szavazatokat. Miután Hendessy igazgató úr elmondta a beszédét magának annyi lesz a dolga, hogy átadja neki a borítékot a két nyertes nevével. - adja ki az utasítást a tanárnő majd ott is hagy.

  Végre van időm évezni egy kicsit a bált, a zenét, a barátaim társaságát. Úgy halottam valaki az iskolából ismeri Nina Nesbittet és elhívta, hogy zenéljen nekünk ma este. Fogalmam sincs miért mondott igen egy ilyen amatőr fellépésre, de itt van. Mellesleg imádom a zenéjét. Nina haja az enyémhez hasonló szőke árnyalatú. A szemét felül kihúzta, a száját piros rúzs fedi. Mintás szoknya van rajta, fekete harisnyával és pólóval. A szettet egy fekete kalappal koronázta meg.

  A diákok élvezik a zenét, néha ugrálnak, mások összegabalyodva lassúznak. Vannak, akik a büfé asztal mellett ácsorognak, és a tömeget nézik. Tizenegy óráig tart a bál, még csak negyed 10 van. A takarító céget már felhívtam, hogy jöjjenek eltakarítani a rendezvényt. Úgy döntök, a barátaimhoz megyek. Miközben Nina és a zenekar a Boy-t játssza, én a szememmel Cherylt keresem, őt a legkönnyebb kiszúrni élénk hajszíne miatt.

  Megkocogtatják a vállamat. Megfordulok, Joshsal találom magam szembe. Arcán enyhe pír játszik, csillogó szemekkel mered rám. Boldognak látszik. Bárcsak én is az lehetnék akár csak egy másodpercre is! Annyira szeretnék teljesen, tökéletesen, visszafordíthatatlanul boldog lenni, érezni a pillanat hevét.

  Josh int a fejével. Követem. Az asztalok közt szlalomozva megtorpanok. száz százalék hogy ők nem emlékeznek rá, de én igen: ennél az asztalnál ültünk tavaly mikor Chris kimutatta a foga fehérjét. Keserű íz gyűlik a számba. Ma még az Ő gondolatától is felfordul a gyomrom. Minden egyes keserédes emléktől elfog a hányinger.

  Szomorú mosolyra húzom, a szám közben leülök. Mikor vele jártam a legtöbbször elismételt kérdésem a Miért volt.

  Miért?

Azért vált ki belőlem efféle érzéseket, mert szerettem. Mikor vele voltam pihe könnyűnek, gondtalannak, magabiztosnak éreztem magam. Tudtam, az elején még, hogy bármi történjék is meg véd. Nyár elején kezdtünk el hivatalosan járni. Hihetetlennek tűnt, hogy épp engem választott a sok körülötte legyeskedő lány közül. Azon a csillagfénnyel borított éjszakán, a házunk tetején, mikor megkérdezte tőlem hogy lehetne-e több köztünk, mint barátság, azt hittem csak viccel. Kinevettem, ami nem esett túl jól neki és az egójának. Hanyatt feküdt és az eget kezdte bámulni, komor arckifejezéssel. Hallgattam a csendet, amit ő teremtett.  A száját rágta, ha ezt teszi ideges. Nem volt hozzászokva a visszautasításhoz. Istenemre mondom állati jól nézett ki! A szívem hevesebben vert e közelében, mintha légszomjam lett volna, nem kaptam levegőt. Minden egyes pillantással jobban és jobban felzaklatott a tökéletes külseje. Eszembe is ötlött a kérdés: Miért pont engem akar?

  Szőke hajam, barna szemem, átlagos testalkatom van, semmi különleges. Egyszóval nem értettem a dolgot.

  A tetőn feküdtünk. Mivel ő az eget nézte oldalra pillantottam. Megbabonázva néztem. A sötét barna haját, szép arcát, felemás színű szemeit, telt szépen ívelt ajkait. A karján lévő kidudorodott izmokat, amelyek a pólóján keresztül is látszottak. Tökéletesnek láttam. Ő volta a fiú a rossz hírnévvel. Tudtam, hogy bajt fog hozni rám, mégis járni kezdtem vele.

  A szemembe nézett. Kevéske fájdalom játszott kék íriszében, a zöldben pedig füstfelhőként gomolygott a kérdés.

- Igen. - öntudatlanul motyogtam ezt a szót. Felültünk.

- Köszönöm. - furcsa őszinteség sugárzott a hangjából. Ilyet még nem láttam: Chris Webber a hírhedt „lányok réme” örül, szívből. a csókja édesebb, mint a méz, égetett. a meggondolatlan szerelem égetett porrá. Belülről haladt kifelé, hatalmas pusztítást végezve.

  A valóság örvényként szippant újra magába. Az asztalnál ülök a barátaimmal, a bálon. Ma van az utolsó nap aztán téli szünet lesz. Minden beugrik előbb-utóbb.

 - Szóval jössz? - Carly szájfénytől csillogó ajkai formázzák s kérdést. A többiek rejtve, ugyan de furcsa pillantásokkal méregetnek.

- Persze, menjünk. - fogalmam sincs hová, csak el innen. Szorosan lépkedek a barátnőm nyomában. Vált a zene. Egy súlyos, kék, függönyökkel elkerített rész felé tartunk.

- Szóval mi van? - érdeklődik Carly. A szemembe néz. Vagy is próbál, mert a félhomályban elég nehéz. Nézem, ahogy a kristály fülbevalóján meg-megcsillannak a színes fények.

- Semmi. Miért? - próbálom túl ordítani a zenét.

- Mostanában elég sokszor elkalandozol. - komolyan néz rám. Aggódón összeráncolja a homlokát. A belsőmbe lát ezzel a nézéssel. - Na, jó, ha akarod, úgyis elmondod. Gyere, jósoltassunk magunknak. - azzal megfogja a kezemet és a függönyökkel eltakart rész felé vonszol. Tiltakozni sincs időm. Ahogy közelebb érünk, megérzem a füstölők nehéz, édeskés illatát, valósággal elkábít.

  Belépünk a kis helységbe. Egy 30 év körüli nő ül a régi faasztal mögött. Dús barna göndör haj keretezi érdekes, kedves arcát. Nagy zöld szemeinek intenzív színe láttán megborzongok. Vérvörösre rúzsozott ajkai teltek. Mindenféle tarka kendők nyugszanak keskeny vállain. Hatalmas drágakövekkel kirakott nyaklánc van rajta.

- Üdvözöllek titeket Madame La Fayette-nél. Feltárom számotokra a jövendőtök titkait. - hangja mélyen, rejtélyesen zeng. - Ki lesz az első? - kérdezi a jósnő biztató mosollyal. Engem inkább elborzaszt, mint bíztat. Carly rám néz és ijedt nézésemből kivette, hogy biztos nem én kezdek. Ő előre nyújtja a kezét és húz hármat a tarot kártyákból, amit a nő előzőleg jól megkevert. A Madame felfordítja az elsőt, tekintete elhomályosodik, kertelés nélkül belekezd a mondandójába:

- A világ kártya az egyik legígéretesebb lap, sikerek várnak rád, kitűzött céljaidat eléred, hamarosan, egy új út kezdődhet számodra. - a második lap következik. A nő elkomorodik. - Az Igazság lapja. Az életedben hamarosan igazságszolgáltatásra kerül sor. Bárhogy is alakuljon a szituáció kimenetele mindenképp igazságos lesz számodra. Érezni fogod a tetted következményeit. - Carly lesüti a szemét. A jósnő odahajol hozzá és súg valamit a fülébe. Fogalmam sincs, mi folyik itt. - Az utolsó pedig a Szeretők kártya. Azt hiszem, ezt nem kell megmagyaráznom. Új szerelem van a láthatáron.

  Madame La Fayette felém fordul Carly meg magába roskadva áll fel az asztaltól mintha súlyos teher nehezedne rá. Elhatározom hogy nem hiszek a jóslatban elvégre mennyi az esély rá hogy beteljesül?

  A kártyalapok durva felületéhez érek, remegve húzom ki a jövőmet. A kíváncsiság, az elhatározásom ellenére, majd felemészt.

- Érdekes múltad van Hanna Reid! - a jósnő felfordítja a lapot, de közben végig a szemembe néz. Állom a tekintetét. Mintha kutatna az emlékeim közt, a múltamban, az életemben, a jövőmbe. Ez nevetséges és lehetetlen feltételezés részemről. Elterelem a gondolataimat. - Végítélet. Kár emésztened magad érte.  Valami már rég véget ért. Szabad vagy a korlátozottság megszűnik. Akadálytalanul kibontakozhatsz és kibékülhetsz a múltaddal. - könnyű azt mondani, gondolom. Még mindig engem néz. Kezd nagyon zavaró lenni. - A torony jelentése: Teljes széthullás, az egyetértés hiánya, előre nem látható nehezen feldolgozható események. Érdekes, nagyon érdekes ellentmondásos lapok. Egy jó tanács: Szakíts a múltbéli kötelékekkel, rombold le a tornyot, szállj szembe a fájdalmaddal és készülj az újjáépítésre. Az utolsó lap a Sorskerék. A Sors erős kézzel nyúl bele az életedbe, a változás lehet rossz vagy jó, tőled függ. Rajtad múlik, hogy a sorsforduló után miként cselekszel. - befejezi a mondatot és mosolyra húzza vörös száját. Kisöpör egy göndör fürtöt a szeméből. Egy percig nyitott szájjal meredek rá, nem tudom megemészteni a hallottakat. Nem találok szavakat, ilyen nem sokszor fordul elő. Honnan tudta a nevem?

- Hazugság. - motyogom. Madame La Fayette kimért kacajt hallat.

- Már hogy lenne hazugság? Szép sorjában minden be fog igazolódni, amit mondtam az imént. - hitetlenkedő arcomat látva egész közel hajol hozzám és azt suttogja: - Jósnő vagyok, látom a jövőt. A múltadat pedig el kell engedned, ha azt, szeretnéd, hogy legyen jövőd. - mentol illatú lehelete végigsöpör az arcomon. Hátborzongató hangja erősen cseng. - Következő! - kiálltja és meg olyan gyorsan távozok, hogy kifelé menet felborítom a széket. Nem fordulok, vissza csak megyek. El innét, minél messzebbre a bolond jósnőtől, a füstölők émelytő illatától a báltól. Legalább csak egy percre.

  Nem, nem lehet igaz. Ez a Madame La Fayette megbolondult. Hülyeség minden szava. „Rombold le a tornyot és készülj az újjáépítésre” - egyre csak ezek a ködös mondatok visszhangoznak a fejemben.

  Kiérek a sátor, fullasztó légköréből. Azonnal Carlyt keresem, legnagyobb meglepetésemre megölel. Fejemmel az ajtó felé biccentek. Nina és a zenekar az Apple Tree-t kezdi.

  A friss levegő hirtelen megrohamozza a tüdőmet. Minden egyes levegővételnél kis pára felhőcskék szállnak fel. A mindent befed tökéletes fehérségével. A történtekről beszélgetünk Carlyval.

- Te elhiszed azt, amit az a nő összehordott és honnan tudta a nevemet? - kérdezem.

- fogalmam sincs. nagyon furcsa volt. És ha mégis igaz? Sosem lehet tudni. - válaszol ő. Eszembe jut valami.

- Mit súgott neked? - a szemébe nézek, de ő elfordítja a tekintetét. A földet nézi pedig nincs ott semmi érdekes.

- Azt hogy mi összetartozunk.

- Mi? Úgy, mint te Carly Emerson és én Hanna Reid?

- Igen. Nagyon sokáig barátok leszünk, de lesz egy fordulópont, egy bizonyos dolog miatt hatalmasat vitázunk. Azt még ő sem látta, hogy túléli-e ezt a barátságunk. Azt mondta csak egy apró dolgon múlik majd az egész. - egy szuszra hadarja el a mondókáját. Könnybe lábadt szemmel rám néz. Belesajdul a szívem.

- Ó Car. Ne nézz így! Ezer százalék hogy túléli a barátságunk. - mérhetetlen szeretetet érzek iránta, ezt kevés emberről mondhatom el. Mindig ott volt mellettem, kiállt értem, segített. Megölelem. A haja csiklandozza az orromat. - Te vagy a legjobb barátom! Örökké és azután is az maradsz. - mondom az igazat, még sosem mondtam ennél igazabb dolgot. odabent rázendítenek a Winter Wonderland-re.

- Oké, menjünk be. - indítványozom, mert igencsak rám férne egy kis meleg ez után a fogvacogtató hideg után.

- Egyébként tudod, hogy szól a mondás? A sors a lúzereknek való. Ez csak egy hülye kifogás arra, hogy várjuk, hogy a dolgok maguktól megtörténjenek ahelyett, hogy mi tennénk meg őket. - szólok nevetve.

- Blair Waldorf, Pletykafészek. Imádom azt a sorozatot. És téged is Hanna. - válaszol Carly.

  Az órámra nézve megrémülve futni kezdek, mert kilenc óra ötvennyolc van. Két percem van odaérni a színpad mögé. Útközben elbotlok és lerepül a cipőm, de gyorsan összeszedem, és éppen idejében odaérek.

  Lihegve lépek oda Mrs. Gavarottihoz.

- Na, végre. itt a boríték. - a kezembe nyomja az ezüst hópelyhes borítékot. Hendessy igazgató úr beszéde alatt felosonok és odaadom a levelet. Lemegyek, a tánctérre mivel a munkámat már elvégeztem. Megállok Michael és Cheryl mellett. Az utóbbi nagyon izgatott, az előbbi pedig közömbösséggel figyeli az eseményeket, csakis azért jött el a bálra, mert a barátnője elrángatta.

- Mielőtt bejelenteném, a mai nyerteseket szeretném sorainkban üdvözölni Mr. Webbert, aki a Webber&White vállalat nevében jött ide. - egy korához képest jóképűnek mondható, dús barna hajú, 30-as évei végét taposó férfi jelenik meg a színpadon.

- Miután a fiam ismét ebben a jeles oktatási intézménybe fog járni örömömre szolgált megrendezni ezt az eseményt. Jó szórakozást és kellemes ünnepeket kívánok. - mondja, majd lesétál az emelvényről.

- Ez a tag pont úgy néz ki, mint Chris apja. - röhögcsél Michael mellettem. Cheryl fejbe vágja a táskájával.

- Mert ő, az te barom! - sziszegi neki.

- Kösz Cheryl. - mondom neki, mert ha ő nem üti, meg akkor esküszöm én tettem volna meg.

- A bálkirálynő ma este Cheryl Fields kisasszony, a bálkirály pedig Michael Berry. - jelenti be az igazgató. Ujjongva tapsolunk, ez várható volt.

  Cher sugárzik a boldogságtól elvégre ő radioaktív, M pedig csendben tűri, hogy a fejére tegyék a koronát. Lejönnek a színpadról, öleléseket vagy vállveregetéseket kapnak. Nina Nesbitt és a zenészek visszatérnek az emelvényre és egy elgondolkodtató, gyönyörű számba kezdenek: Demi Lovato - Catch.

  A diákok párokba tömörülnek és lassúzni kezdenek. A fejük felett világító égők adnak csak némi fényt. Az ablakon beszűrődő holdfény is segít ebben. Ezek szerint elvonultak az esőfelhők. Fenyő, faháj, narancs, mézeskalács illat van a teremben. Szerelmes hangulatot teremtettek. Már csak ez kellett!

  Carly Joshsal, Cher Michaellel, Ed Cynthia Rose-al, Emily a párjával táncol. Elindulok kifelé mivel semmi keresnivalóm nincs itt a dolgommal már végeztem.

  Valaki megkocogtatja a vállamat. félve fordulok hátra hátha Mrs. Gavarotti az, hogy újabb feladatot adjon, de nem ő az. Egyáltalán nem.

- Szabad egy táncra? - édeskés hangja marja a fülem. Felemás szeme lyukat éget belém, a haja olyan hatást kelt mintha most kelt volna fel és nem lett volna ideje megcsinálni. Be kell vallanom iszonyú jól, néz ki az öltönyében. Két választásom van: megfutamodok és hagyom, hogy gyávának tituláljon vagy szembeszállok vele.